Ki fejleszt? Profitorientált cégek. Nem pedig jótékonysági szervezetek. Még jó hogy a profit vezérli a fejlesztést, nem pedig az hogy nekünk jobb legyen. A profitorientált cég pedig igényt teremt akkor is ha az az igény nem létezik. Ez nem feltétlenül rossz, mert volt idõ, amikor nem volt személyi számítógép, így igény se volt rá. Megcsinálták az elsõ megfizethetõ PCket, de marketing nélkül a kutyának se kellett volna, hiszen nem volt rá igény. Teremtettek igényt, eladták a portékájukat, és most mindenki boldog, mert van személyi számítógép.
Ha egy profitorientált cégnek van egy ötlete, mittomén automata herevakaró szék, akkor elsõ körben igényeket mér föl - ahogy tud. És ha úgy látja, hogy ez eladható, akkor indul a konkrét fejlesztés, gyártás, marketing. Akkor már nincs megállás - ha nem megy annyira mint elképzelték, akkor jön még 3 méter marketing, a csapból is ez fog folyni. Az okostelefonoknál is ez a helyzet: ha már oprendszereket, alacsony fogyasztású chipeket, tökömtudja mit kifejlesztettek, amiket jóformán csak ezekben a szarokban lehet használni, máshol nem, akkor már nincs visszaút: toljuk a marketinget amíg az a büdös átlagember úgy nem érzi hogy szüksége van rá.
Azért azt ne feledjük: alapvetõen azt könnyû eladni, ami jó. Vagyis direkt szart senkinek se érdeke kitalálni, fejleszteni, mert annak az eladásával csak a szopás van. A gond nem is erre van szerintem, mert ez egy mûködõ modell - emiatt nincs olyan túltermelési világválság, amilyen a XX. század elején volt. A probléma inkább ott van, hogy a jelenlegi gazdasági modell elfedi az emberek valós teljesítményét - nem az alapján kapja meg a javakat, hogy mennyit termelt, hanem mindenféle másodlagos dolgok szerint (pl hol lakik, milyen erõs az adott ország hadserege, meg ilyesmik alapján). Vagyis a világ fel van osztva termelõkre és fogyasztókra (ország szinten is), ami nem tûnik fenntarthatónak. Mondjuk erre egyébként se volna szükség, csak hát ugye mindig vannak éhes és erõszakos országok, akik széjjelb.sszák a relatíve jól mûködõ világrendeket.