"En meg szemely szerint remelem, hogy sohasem fognak ilyeneket csinalni. Par kiveteltol eltekintve (pl. Fantomas (bar Funes abban is rettenet volt)) a trailer alapjan ezek kb. a Gagyi Mami kategoriaba tartoznak. Sohasem ertettem, hogy mitol nevetseges az, ha csetlik-botlik valaki."
Akkor a hiba az ön készülékében van, mert nagyon sokan értették. Pont a Gagyi mami féle szarokról beszélek. Az amerikai "vígjátékokról". Amiben az a vicces, ha valaki trágárkodik, vagy beleveri a faszát a pitébe. Szerintem meg ez nem vicces.
A csetlés-botlást is kétféleképpen lehet csinálni: jól és rosszul. Voltak, akik kitûnõen értettek hozzá, és voltak, akik csak utánozták. Aztán a tehetségtelenségüket megpróbálták valami mással helyettesíteni. Obszcén viselkedéssel (fingunk evés közben), vagy vulgáris szöveggel (végig bazmegoljuk a filmet). No, a szememben ez utóbbi nem vígjáték.
Az utolsó jó vígjáték, amit láttam, az a Jöttünk, láttunk, visszamennénk volt. A francia változat. Mindkettõ rész igen jó volt. Tehát igenis azokat nézem: a francia vígjátékokat. Csak nincs ilyen színvonalból évente 3-4, pedig simán beférne. Vagy a Taxi. Az is francia. Vagy a Wasabi, de az gyengébb volt egy kicsit. Aztán nézd meg, hogy mit csináltak erre az amerikaiak. Leforgatták a Jöttünk láttunk... filmet Amerikában, hát egy akkora rakás ótvar fost, ami az volt, még életemben nem láttam! Aztán leforgatták az amerikai taxit, de minek? Leforgatták a Rózsaszín Párducot Steve Martinnal de minek? Bár az eredeti film is amerikai volt – itt lép be a képbe az ügyes csetlés-botlás tényezõ, amit Peter Sellers zseniálisan csinált, elég csak a Rózsaszín Párducban a telefonszerelõs jelenetre gondolni – egymaga elviszi az egész filmet a hátán egy szó nélkül –, míg Steve Martin csak végig ripacskodja a filmet. Nincs egy eredeti ötletük; ha valami sikeres Európában, azt feltétlenül átveszik, de jól lebutítva, hogy az agyilag 12 éves átlag nézõközönség is megértse, és még véletlenül se legyen benne egy csavar.
Amint mondtam: engem a szem-rágógumi 3D szarságok nem érdekelnek. Számomra a CGI-nek akkor van jelentõsége, ha az valamit hozzáad a cselekményhez – pl egyszerûbb egy ûrhajót lemodellezni és meganimálni, mint az analóg modellezéssel –, nem pedig helyettesít valamit. Legtöbb esetben a heveny ötlethiányt. Nincs jó színész, nincs jó ötlet, nincs jó forgatókönyv; nem baj! Akkor legyen jó látványos, tele 3D CGI-vel, az majd eladja.
Csak nem nekem.
Gondolom, nem egy korosztályból származunk, de feltételezem, még hírbõl sem hallottál Spielberg Párbaj címû filmjérõl. Az a film bemutatja, hogy lehet minél kevesebb eszközbõl a maximumot kihozni. Kell egy autó, egy kamion és egy út hozzá. Semmi extra. + egy jó forgatókönyv. Nézd meg azt a filmet! Az összes trancsír-horror, a Fûrész-szarok elmehetnek a búsba.
Én ezeket hiányolom. Ezek a rendezõi eszközök ma is a rendelkezésre állnak. Nem hiszem el, hogy ne lennének ma is zseniális forgatókönyv írók, vagy rendezõk. De valamiért csak a szeméthalmokat gyártják.