Az 1931-es biatorbágyi vasúti merénylet után a Károlyi-kormány 1931. szeptember 19-én kelt rendeletével elrendelte a statáriumot, korlátozta a gyülekezési jogot, betiltott minden politikai jellegû népgyûlést, felvonulást, körmenetet. A szervezkedõ kommunista mozgalom vezetõit (Fürst Sándor, Sallai Imre) elfogták és 1932-ben kivégezték.
Vagyis ezzel az ürüggyel fellógattak néhány szovjet titkosügynököt. Annak idején az USA-ban is ritkítani kellett õket, idõrõl idõre.
A gazdasági válságot követõen szaporodtak a tüntetések, sztrájkok és a szélsõséges szervezetek – kommunisták, Gömbös-féle fajvédõk, kaszás-keresztesek (nemzetszocialisták) – egyaránt erõsödtek. A kormány számára egyfajta megoldást kínált a statárium bevezetése, melyre a biatorbágyi merénylet szolgáltatott ürügyet.