Én azon akadtam ki, hogy "ha hívõ keresztény volt, és nem volt besúgó, akkor lehetett neki akár több nyelvismerete, egyetemi végzettsége, krampácsoló segédmunkástól feljebb nem vihette." Ez baromság, példának írtam a szüleimet, akik felmenõi földet túró parasztok voltak mindkét ágon, anyámat katkónak nevelték, mégis orvos lett belõle. Nagyszüleim legfeljebb azt jelenthették a tartótisztnek, hogy hányat tikkadzott a tyúk, nem volt nekik idejük ilyen butaságokra, röhejes bármi besúgásba keverni õket. Küzdöttek, hogy a számosan lévõ kölyköknek legyen mit enniük.
"Hahahahaha..... Ha ez így lenne, akkor a profitorientált nyugat már átvette volna a receptet."
A profitorientált nyugat nagyon sok receptet átvett a komenyistáktól, ezt speciel nem. Épp pár hete beszélgettem egy devoni sráccal, akinek komoly munkájába került, hogy kikerüljön szülei paraszti miliõjébõl. Nem ötven éve, most, huszonegyedik században.
Ehhez képest nagymamám negyven évig nem hagyta el a faluját, én meg vagy huszonöt országban jártam eddig. Az, hogy én egyetemet végezhettem, valahol áttételesen az átkosnak köszönhetõ. Nem vagyok ezért hálás neki, dehogy, csak rögzítettem a tényt. Ami a te sirámod volt, másnak a javára vált, ennyi.