Én úgy gondolom, hogy manapság már szinte lehetetlenség ezek nélkül a kütyük nélkül élni. Én pl. állandóan zenét hallgatok utazás közben, mert nem akarom a metrón meg a buszon más lehangoló beszédét hallgatni. A zene feltölt, jókedvre derít, és nem érdekelnek más problémái, vagy idiótaságai. A számítógép nálam is alap, de mostanság döbbentem csak rá, hogy sokszor túl sok idõt töltünk el más életének a tanulmányozásával. Elnézegetjük a videókat, a fényképeket más emberek életébõl, miközben a mi óráink peregnek, és ennyivel kevesebb idõt fordítunk a saját szeretteinkre, és önmagunkra. Az alatt a néhány óra alatt meg lehetne kérdezni a családtagokat, hogy mi újság van velük, hogy telt a napjuk, elõkészülhetjük másnapra a cuccainkat, idõt fordíthatunk a külsõnkre (hajmosás, manikûr, stb...) és ahelyett, hogy más babafotóit nézegetjük, ügyködhetünk a saját gyermekünk gyártási módszerének gyakorlásán. :) A teljes 'elektronika megvonás' szerintem nem mûködik, itt a lényeg a mértékletesség. A fiatalokkal meg idõben meg kell szerettetni a sportot, a zenélést, a táncot, és minden olyan élvezetes és hasznos hobbit, ami fizikailag és szellemileg is fejleszti õket. A személyes kapcsolatok erõsítésére kellene ösztönözni õket. A chat becsapós, nem jönnek úgy át az érzések, és szintén sok idõ megy el a magyarázással, hogy ki hogyan gondolt valamit, amit egy személyes találkozásnál a másik fél azonnal érez és tud. Tehát - mértékletesség és jó idõbeosztás!