Bonyolultabb azért a szitu. Egyiptomnak volt pár összetûzése pl. Líbiával, meg Szudán sem az a kimondott békesziget, azonkívül az ország földrajza miatt extrém sérülékeny. Mubarak (és elõtte Szaddat) lényegében az Izraellel kötött békét - és így a többi arab országgal való konfrontációt - adta azért cserébe, hogy Egyiptom regionális katonai nagyhatalom legyen, és biztonságát garantálják. Ez sikerült is, viszont állampolgárai már láthatóan elfelejtették, hogy ez nem volt mindig így.
Az USA az izraeli békéért cserébe gyakorlatilag ingyen adott egy hadsereget Egyiptomnak, amit azóta is fizet. Mubarak tehát masszívan függ az USA-tól és Izraeltõl is, és mindkettõvel baráti vizonyt ápol, az iszlamizálódás pedig ellensége. Cserébe az ország külügye stabil, õt megtûrik posztján, és nagyjából hagyják, hogy azt csináljon az országban, amit akar. Tipikus történet.
Az sokkal érdekesebb kérdés, hogy ezzel a Nyugat ismét abba a kényes helyzetbe manõverezte magát, ahol a demokráciák egy diktátornak adnak legitimitást azon az alapon, hogy az alternatívák még rosszabbak lennének.
A világpolitika a kompromisszumok mûvészete, és ami - talán - jó lenne az egyiptomiaknak, az nem feltétlen lenne jó nekünk, mert esetleg az történik majd, mint Iránban. Nem volt ám mindenki fanatikus iszlámista azok közül, akik elzavarták a sah-ot, csak a fanatikusok voltak a legjobban szervezettek. Egy szétesõ ország, egy hatalmi vákuum esetleg rossz irányba dõl el, és senkinek sem hiányzik igazán egy nyolcvanmilliós ország, állig felfegyverezve, Izrael, Gáza és Európa határán, ami radikális iszlám irányba tolódik el.
Természetesen mindenkinek az lenne a jó, ha Mubarak diktatúrája valahogy szépen átmenne valami demokratikusabb változatba. Csak nem biztos, hogy ez jót tenne Egyiptomnak.
Szerencsére egyelõre Iránnal szemben itt nincs egy ayatollah, aki a lázadás élére állna és a maga pecsenyéjét kezdené sütögetni. Most nyilván minden egyiptomi ellenzéki csoport a maga javára igyekszik fordítani a helyzetet - sajnos a végeredmény még nagyon kétesélyes. De miután nincs egy komoly politikai erõ a háttérben, van esély rá, hogy Mubarak megmarad, nyit a tömegek felé és reformokat hirdet meg. Legalábbis ha van esze, hallgat az Iránon edzõdött amcsi tanácsadókra, akik most gondolom úgy lepik el, mint a legyek.