Szóba hozom - ha már lentebb meg lett említve - a Midnight Oil zenekart.
Azt gondolom, hogy a magyarországi zenekedvelõknek leginkább a '80-as évek közepétõl lehet tapasztalásuk a bandát illetõen. Pontosabban az 1987-es "Diesel and Dust" album kapcsán, melyrõl az akkori Magyar Rádió is szemezgetett.
Igazából három dal is "sláger" lett, de nagy mennyiségben a "Beds Are Burning" szólt idehaza. (kicsivel lejjebb Musachy kolléga már volt szíves belinkelni eme kiváló alkotást.
Az 1990-es "Blue Sky Mining" lemez is még okozott örömet a magyar Midnight Oil fanoknak, fõleg a címadó dal.
Majd itthon többé nem hallottunk róluk....
A Oils természetesen ennél többet "tud", ha nem is sokkal.
Peter Garrett, aki Sal Solo-hoz hasonlóan Yul Brynner-féle frizurát tartotta követhetõnek, sokkal magasabb szintekre vezette csapatát...
Az tény, hogy a "Beds Are Burning" elõtti korszak kissé gyenge - volt honnan fejlõdni. A zenekar nagy sikert hozó albumáig nem kevesebb, mint 5 korong került a boltokba...valószínûleg ott mindig eltakarták egy jobban futó sztárocskával...nem tudom.
Garrett igen érdekes hangja és a zenekar sok estben "hangos zenéje" miatt (általam) csak sokára megkedvelt zenekar a '90-es években is aktív, sõt kicsit munkálkodtak még 2000 után is.
A siker már nem üldözi õket, bár a 2000-es "The Real Thing" album és a róla kimásolt címadó dal még megemelte a tengeralattjáró orrát (lásd: Acélcápa címû könyv), de aztán annyi.
Összességében egy remek (esetleg dupla) best of albumon tudom elképzelni az életmûvet.