1984-ben (tehát két év szünet után) látott napvilágot a Junge Roemer LP
Ausztriaban siker - nem véletlen.
Azt el tudom mondani, hogy a skac jó irányba kezdett el haladni (ami az Én ízlésemet illeti) csak nagyon lassan..
Jobb a hangszerelése, de még mindig hiányzik valami...
Egy olyan album született amin a dalok semmilyen érdekességet nem mutatnak.
Egyik mûre sem tudtam felkapni a fejem.
Az utolsó 5 track gyakorlatilag egyforma, nem különböznek.
Egy nagyáruház háttérzenéjének tudnám elképzelni, hogy ne legyen csönd.
Van 1-2 dal ami kiemelhetõ:
a címadó "Junge Roemer" a sikerlistákon gyakran szerepelt, végül is hallgatható dal, csak az a vokál...
A szimfonikus betétektõl tetszhet, vagy nem...
A "Brillantin' Brutal'" esetében a szaxi és a basszus "mar bele" rendszeresen a kissé fáradt muzsikába. Az ember már-már várja az ilyen monotonítást megtörõ apróságokat. Biztos, hogy nem brutál.
Az "Ihre Tochter" a másik ismertebb alkotás, de itt sincs semmi olyan történés amitõl heves, koordinált mozgásba kezdhetnék.
Összességében elmondható, hogy ez a Falco-mû még mindig nem az igazi, de már alakul...