Ha a most ismert civilizáció, távközlés, ellátás megszûnne, azt nyugodtan lehet világvégének nevezni. Ne légy naiv. Aki életében nem csinálta, az sosem lenne képes "visszatérni" a természetközeli életmódhoz. Tán a nagyvárosi ember jószágot fog nevelni és növényeket termelni, amikor csak a tévében látott eddig olyat; emellett az összes létezõ növényre allergiás?! Vicc. De már a falun is a hentestõl veszik meg a fél disznót, és bevágják a hûtõládába, mert nem tudják felnevelni. Drága a táp, sok vele a munka, és viszonylag gyorsan elfogy a disznó. Ha meg te akarod megtermelni a kajáját, akkor ahhoz föld kell, plusz kurva kemény meló. Mert elvan néha a moslékon, csalánon a disznó, meg nyáron ellegel (már ha van legelõd, mert a szomszéd veteményét nem legeltetheted le vele), azért maradékon nem fog felnõni. A moslék sem kenyérhéj meg víz, meg nem is csak fõtt krumplihaj. Attól nem nõne 100 kilósra. Marad a táp, az meg annyiba kerül, hogy ha azon neveled, akkor majdnem annyiba van, mintha a hentestõl vennéd a húst, csak éppen még dolgoztál is vele X munkaórát, hajnalban, este és reggel, az év 365 napján. Mert a jószág mellett nincs szabadnap, nem lehet ám elmenni sítúrára, meg nyaralni a horvát tengerpartra, de még bakancsos túrára sem a haverokkal a hegyekbe. A háztáji egész embert kívánó, helyhez kötött életmód.
A gazdálkodás külön tudomány, amihez még egy jó adag szerencse is kell. Megsüthetjük a tudományunkat, ha kitör a közelben egy vulkán, és olyan nyarat okoz, amihez tavaly volt szerencsénk. 100 négyzetméteren 3 db uborka termett, az is mint a kisujjam. Persze fólia alatt, nagyipari termelésben, mesterséges klímában terem a növény (aranyáron), de ha nincs infrastruktúra, nincs energiaszolgáltatás, logisztika, fuvarozás, akkor az ipari termelés kiesik, marad a háztáji, azt meg most mondom, milyen volt. A legjobb példa erre Etiópia. A trópusitól a hidegig minden éghajlat megtalálható náluk, jó a földjük, bõséges és nagy, megterem(hetne) benne minden, csak épp szerszám nincs, meg út, meg szállítmányozás. Ezért aztán éheznek, meg segélyezni kell õket a fejlettebb országoknak, és így is sokan pusztulnak éhen. Pedig mindenük adott. Csak épp az infrastruktúra hiányzik.
Amikor az emberek egyre inkább arra vannak szoktatva, hogy egy gazszálat sem kell nekik a kényelemért tenni, mert az Állam Bácsi csecse – ha élhetek a képzavarral – ott csüng a szájukban, és gondoskodik róluk, akkor kissé túlzottan optimista az az elképzelés, hogy majd ezek az emberek egy csapásra, vagy lassanként visszatérnek a természethez. Az ember nem ilyen. Sõt. Egyik állat sem. A cél: a lehetõ legkevesebb energiabefektetéssel a lehetõ legtöbb kajára szert tenni. Ha ezért "csak" meg kell ölni valakit, az jóval egyszerûbb, mint a földön görnyedni 60 fokban és kapálni. Ezért valószínûbb az én forgatókönyvem, mint a tiéd. Nem sok sci-fi, csak következtetés az evolúció és a történelem tanulságai után.