Itt nem nagy igazságokról van szó, egyszerûen arról, hogy legyen a szereplõknek némi jellemük, amik alapján eldönthetjük, hogy kinek szurkoljunk, és ha ez egyikük elbukik, érezzünk szomorúságot vagy lelkesedést. Az, hogy mindenki vagy csak jó vagy csak gonosz, nem elég, mert akkor minden szereplõ behelyettesíthetõvé válik, és ennyi erõvel szólhatna a film arról, hogy mondjuk ezer Ûrdongó harcol ötezer Sokkolóval, nincs benne semmi ember, csak egy horda robot, aztán ha valamelyik gyõz, indul a Linkin Park zene, és a stáblista.
Persze nem azt mondom, hogy ezeknek a szereplõknek nem lett volna jellemük, mert egy kicsi volt. Ám a legtöbb robot, aki alig jut szerephez, kidolgozatlan marad, ezért a nézõ számára teljesen lényegtelenek.