1990 környékén az USA kezében óriási történelmi lehetõség volt: békés, boldog világot varázsolhatott volna, amelyben az emberek értelmes célokért dolgoznak, és azokat el is érhetik.
Egy világot, ahol nem a fegyvereké a leghangosabb szó. Egy olyan világot, ahol nem nõ a különbség rohamléptekkel gazdag és szegény között, ahol nem hazudozik a (ballibernyál) sajtó a ponfánkba naponta ezerszer. Egy világot, ahol nincs fizetõparkolás, nincs útdíj, behajtási díj, nincsenek középosztályt eltipró mosléktörvények és maffiák.
Egy olyan világot, ahol érdemes szorgalmasan dolgozni és spórolni, tervezgetni, célokat kitûzni. Ahol a gyilkosokat felakasztják, a tisztességes embert pedig megvédi a hatalom, és nem fordítva.
Ehhez néhány történelmi döntést kellett volna meghozni. A fegyverkezére költött pénzek jelentõs részét a magas maghõmérsékletû FBR-ek és a fúziós erõmûvek fejlesztésére valamint az ûrtechnika fejlesztésére (ionhajtómû, stb..) kellett volna fordítani, és a katonai kiadásokat csak az ország megvédésére alkalmas méretû hadsereghez igazítani. Ha az ország puszta léte már nem függ az olajtól, akkor nem kell a fél világot magukra haragítani.
Amikor a Szovjetúnió és csatlósai bedobták a törölközõt, itt volt a lehetõség az addig óriási, horribilis katonai kiadások drasztikus csökkentsére, és az erõforrások átirányítására az említett (és hasonló) fejlesztési területekre.
Az, hogy az emberiség ma a veszte felé rohan, akkor nem így lenne.
Nem ezt az utat választották, hanem a még fokozottabb õrült fegyverkezést, és a saját nagyon aljas rendszerüknek, a semmibõl gyártott de véres verejtéket csapoló kamatos hitelpénz uralmi rendszernek az egész világra való ráerõszakolását. Ezt az utat választották.
És most jajgatnak. Akkorát szarnék rájuk, hogy lefolyna a térképrõl.
Ám az õ problémájuknál milliószor nagyobb baj is van: az egész emberiség a szakadék felé rohan teljes gázzal. Az olaj fogytán, a nyersanyagok és a tiszta víz is fogytán, a fegyverkezési verseny meg önmagát gerjesztõ õrületként lebeg az országok felett.
A világhatalomra törõ maffia mindenféle, környezetvédelem hazug maszkja mögé bújtatott mérgezõ ideológiákkal eteti a birkahadat.
Ne tévesszen meg senkit a pillanatnyi jólét és a látszat-demokrácia. A spájzból az utolsó falatokat zabáljuk, hamarosan éhezni kezdünk, de addig nem törõdünk semmivel.
Valamikor 1990 környékén lett volna az utolsó esély az emberiség számára. Ezt az esélyt játszották el, és ebben --mint a világ akkori egyetlen igazi hatalmának-- a szerepük alapvetõ.