A nagy 20-ik századi nyugati típusú tõkés réteg rájött, hogy mekkora vagyon lehet megspórolni a távol keleti országok tanulatlan emberinek bevonásával, a termelésbe. Eme tõkésrétegnek köszönhetõ az ahol most Kína (többek között) tart.
Minden csecsebecsét giccset ott állítottak elõ olcsón és ez jó volt a ennek a szûk nyugati rétegnek.
Majd jött az ötlet, telepítsünk ki mûszaki gyárakat is mert az olcsó lesz.
És lõn!
A gyárak kitelepültek és dõlt a lé...
Csak!
A Kínaiknak maximális respekt!
Nem engedték be ezeket a gyárakat, csak úgy hogyha szerepelt benne kínai tõke és tulajdon. Ergo nem lehet õket úgy kikapni és hazacsomagolni, mint egyes közép európai országokban a mamut beruházásokat, cégeket. Lásd legotesco
A kínaiak megtanulták varrni, forrasztani, tranzisztoros rádiókat majd számítógépeket összerakni és egyre több munkafolyamtot végeztetett velük a derék nyugati típusú töke krémje. Már a végén a tervezést is megkapták, hisz a tudós réteg is olcsóbban dolgozott, mint a nem keleti típusú társadalmakban. A pénz halmozódott nyugaton, keleten meg a tudás.
Na most ezt kezdjük már jó pár éve érezni.
A nyugati elemzõk vakarják a fejüket, hogy minden gazdasági fejlõdési axiómát megdöntöttek már Kínában és még mindig felfelé ível a mutatójuk.
Hát emberek! Ha nem is magunknak köszönhetjük, de azoknak biztos, akik ezalatt a pár év alatt meggazdagodtak nyugaton az olcsó kínai munkából.
Aztán szép lassan lelépnek minket és mi majd dolgozhatunk nekik olcsón...