Az egységes mobiltöltõ megalkotása egyébként közel sem volt egyszerû feladat, a gyártóknak számos technikai akadályt le kellett küzdeniük. Az egyik az volt, hogy az akkumulátorok technológiailag különböztek egymástól, az elektrokémiai felépítésük nagyon eltérõ volt. Emellett az egyes telefonok különbözõ feszültségû és kapacitású akkumulátorokat használtak. Éppen ezért úgy tûnt, hogy szinte lehetetlen egy egységes töltõ megalkotása. Manapság már azonban a mobilok szinte kizárólag lítium-ionos akkumulátorokat alkalmaznak és ez megteremtette az univerzális töltõ kifejlesztésének lehetõségét.
Aki ezt így leírta, semmit nem ért sem az akkumulátorokhoz, sem az elektronikához. Már régóta DC-DC kapcsolású töltõk vannak a mobilokban (kb. mióta létezik), tehát a lehetõség mindig is adott volt. Pusztán nem volt érdek. Mert jó reklámnak, amúgy meg a kb. 600 forintos töltõért elkérhettek még pár ezrest.
A megállapodás az Apple, az Emblaze Mobile, a Huawei Technologies, az LGE, a Motorola Mobility, a NEC, a Nokia, a Qualcomm, Ra esearch in Motion (RIM), a Samsung, a Sony Ericsson, a TCT Mobile (ALCATEL), a Texas Instruments és az Atmel készülékgyártók között jött létre.
A Texas Instruments és az Atmel SOHA nem gyártott mobil készüléket. Pusztán alkatrészeket gyárt, akár mobilokba is, utóbbi pedig tisztán félvezetõgyártó.