Valóban szükség van a beszédre a memória kialakításához és az önreflektáló gondolatokhoz, de philcsynek annyiban igaza van, hogy a matematikai gondolkodásnak nem csak verbális oldala létezik. Ami egy jó matekost jó matekossá tesz, az épp hogy nem fogható meg szavakkal; intuíció, játékosság, a feladat új, meglepõ irányból való megközelítése. Amikor ránézel egy geometriai problémára, és mondjuk azt mondod, hogy "nézzük meg a körülírt kört", akkor nem gondolkodunk az általad vett értelemben.