Tudod te, mibõl áll az agyad eredetileg? Kicsi sejtekbõl, akik a rímfaragáshoz annyit értenek, mint egy szilíciumlapka. Tüzelgetnek összevissza, és megdöglenek, ha nem kapnak elég cukrot. Tökéletesen modellezhetõk számítógéppel. Egy nagy számítógép is beírhatná a bejegyzésed ide, mint az agyad, de "gondolhatod", hogy kb 0.5 karakter/évszázad sebességgel menne.
"A sebesség, ami emberfeletti és nem az adatfeldolgozás minõsége!"
Ez a Watson dolog pont azt illusztrálja gyönyörûen, hogy amit te minõségnek képzelsz, az valójában mennyiség.
"Ott kezdõdik a különbség, hogy a számítógép nem tud semmit, csak csinál. És mivel nem tud, nem is akar csinálni, azt csinálja, amit TE mondasz neki. Ennyi. Azt hiszem világos. Szerintem egy ovis kb rájön erre, miután apukája elmagyarázza neki, hogy nem lakik benn senki a monitorban."
Ami arról tanúskodik, hogy az apuka nagyjából annyit tud a témáról, mint egy másik ovis. Valóban vannak ilyen "magától értetõdõ" hiedelmeink, amik kitûnõen mûködnek, ha Mari nénit akarod meggyõzni a szomszéd lépcsõházból. Nem különbözik ez semmiben attól az akkoriban "magától értetõdõ" középkori érveléstõl, hogy magától mozogni csak az tud, aminek az Úristen élõ esszenciát adott, mer' hát ez nyilvánvaló, látod, a tehén megy, de ez a vasdarab sose fog. Ezt némileg revideáltuk azóta.
"És most röhögjünk együtt"
Én már most kitûnõen szórakozok :D
"Egy szinten talán van erre lehetõség, ebben az esetben, hiszen ez a rendszer úgy lett megalkotva, hogy figyeli a helyes válaszokat és azokból próbál plusz helyes találati arányt elérni."
Nem errõl van szó. A modern mesterséges intelligencia algoritmusai nem pusztán reaktív eljárások. Nem arról van szó, hogy kiválasztanak egy adatbázisból egy választ. Absztrakciókat gyártanak és generalizálnak. Az adatokból kiválasztják a fontosakat, eldobják vagy megértik a kivételeket, kiterjesztik a döntéseiket sosem látott példákra. Sok esetben maga a programozója sem tudja, mit miért csinálnak, mert nincs rá mélyebb válasz, mint hogy "feldolgoztam egymillió adatot, és ez tûnik a legvalószínûbbnek". Ez nem "érthetõ" vagy követhetõ eredmény.
"De ez a lényeg! Ez a program nem tud, nem ismer, hanem csak egy fejlett keresõ algoritmus halmaz, ami nagy sebességgel és pontossággal képes 1 találatot legenerálni egy adott adatbázisból."
Fenéket. Lásd feljebb.
"Másrészt kõkeményen bele lettek gyúrva azért az "agyába" gondolom a játék kategóriái, lehetséges változatai. Ilyen játékon belüli aljáték lehet a rímkeresés is, nem ismerem annyira."
Nem lettek. A gép asszociált, és ebbõl lett a rím.
"Azonban nem csak nyelvi emlékeink vannak, hanem a fizikai valósághoz, a fizikai létezõkhöz kapcsolódó az érzékszerveink észleléseihez kapcsolódó emlékek és komplex modellek."
Így van, és ez valóban fontos a gondolkodáshoz. De a gépnek megvan és mindig lesz SAJÁT valósága. Van neked elsõkézbõl információd arról, milyen érzés leszkennelni egy UDP portrange-et? A gépnek van. Egyszerûen más az akciótere és más a világa, amiben mozog, de ez nem jelenti azt, hogy nem szerezhet tapasztalatot a fizikai világról. Vedd úgy, hogy egy idegen faj, aki "tanulja" az emberi nyelvet és kommunikációt. A probléma pont ugyanaz, mint amikor mi próbálunk beszélni a delfinekkel. Nincs kezük, más közegben mozognak. Nem is sikerült velük eddig kommunikálni.
"az akarat és a választás képessége. Ez nem valami extra statisztikai alapú vagy akármilyen algoritmus, hanem onnan fakad, hogy van bennünk egy szubjektum, ami átéli mindazt, amit ez az agyi reprezentációs rendszer számára felkínál, majd a lehetõségbõl õ maga (ez a végsõ ismeretlen szubjektum) meghozza a döntéseket."
Igen, ezt hívjuk naiv, vagy Móricka-szintû kognitív elméletnek. ;) Néhány száz éve volt prevalens, ma már csak amatõrök hisznek benne.
"Õ a szellem vagy a lélek, na ez nincs ennek az istenverte pléhdoboznak. És amíg nem beszélünk istenkével, aki elárulja a technológiáját, hogy lehet ilyet csinálni, addig nem is lesz."
Descartes óta történt egy s más, majd olvass utána.