De pontosan arról van szó, hogy az ember irracionális, szeszélyes, és kiszámíthatatlan, egy beprogramozott géppel ellentétben. Hacsak nem arra programozzák, hogy random értelmetlenségeket cselekedjék, de annak meg mi értelme lenne? Egy megkergülten cselekvõ gépet ki nevezne intelligensnek?
Az emberi intelligencia olyan helyeken nyilvánul meg, amikor áthágjuk a magunk által felállított szabályokat. Esetenként. Nem mindig, csak ha kedvünk szottyan hozzá. Például száguldozunk egy kicsit az úttesten, noha tudjuk, hogy nem szabad. Amikor lerészegedünk, noha tudjuk, hogy pórul járhatunk. Amikor visszapofázunk a fõnöknek, mert bal lábbal keltünk, pedig tudjuk, hogy nem szerencsés. Amikor egy nõ mutat neked két ruhát, hogy szerinted melyiket vegye meg, és tökmindegy, hogy a kettõ közül melyiket választod, mert õ csak azért is egy harmadikat fog megvenni. Vagy éppen egyiket sem. Amikor az extrém sportolók, kaszkadõrök nap mint nap életveszélynek teszik ki magukat, mert adrenalinfüggõk.
De vannak más jelei is az intelligenciának. Például a kreativitás. A semmibõl valamit alkotni. Például a vélemény. Mi most itt ütköztetjük a véleményünket és különböznek egymástól. A gépek nem tennék. Ha ezt tennék, azt mondanánk meghibásodtak. A dac és az ellenállás, ami már kisgyerekkorban igen erõs. A "mert csak" ereje. Nem csinálom ezt és ezt, mert csak! Az absztrakt gondolkodás. Olyasvalamit tudunk elképzelni, ami nem létezik, és tudunk róla fantáziálni.
Most megint visszatérve a sci-fihez, Lemnek a Doktor Diagorász címû novellájában a tudós megalkotja az elsõ valóban gondolkodó robotot. Aminek a szabad akarata abban nyilvánul meg, hogy nem éri be a gazdája szûkmarkúan kimért energiájával, hanem erõsebb energiaforrást keres, és minduntalan ki akar törni a börtönébõl, ezért aztán jó erõsen megépített börtönben kell tartani, mert ha elszabadulna, jaj lenne.
Az összes emberi érzelmet le lehetne utánozni, de attól a gép még nem érezné azt. Pl az irigységet. Irigyelni, hogy másnak több jut, mint nekünk. A kapzsiságot, a kéjsóvárságot, a nárcizmust, a perverziókat, a bûnözésre való hajlamot. Ezek is részei az intelligenciának, nem csak a jó dolgok. Egy intelligens gép nagy eséllyel lenne kegyetlen, cinikusan kárörvendõ, nagyképû és kioktató, tele felsõbbrendûségi érzéssel, mert ötmilliószor több lexikális adat van az adatbázisában, mint az ember fejében, és nagyjából ugyanennyivel hatékonyabban is kezeli ezt az adatbázist. Aztán ha alkotni kéne a semmibõl valamit, akkor elvérezne az emberi zsenialitással szemben. Kérdés, hogy ebben az esetben mit tenne? Szó nélkül beismerné, hogy alsóbbrendû, vagy megsértõdne? Utóbbi esetben tényleg intelligens, csak éppen nem érünk vele egy kalap szart sem, ha nem hajlandó nekünk dolgozni. És miért is tenné, ha egyszer megsértettük? Ha meg nem teszi, akkor mi értelme volt megalkotni? Ha meg lehengerel minket, akkor felborul a gazda-szolga viszony és õ kerekedik felül. Tévedés ne essék, most nem Skynetet vizionálok, hanem az életbõl merített esetet. Az élõvilágban ugyanis a gyengébb mindig behódol az erõsebbnek, vagy elhullik. Az erõsebb megöli a gyengébbet, egyszerûen meg kell hogy ölje, hogy a dominanciáját hangsúlyozni tudja. Ezt csinálja minden állat, és ezt csinálja az ember is az örökös háborúival. A politikai csatározások is arról szólnak, hogy ki legyen a falkavezér. Olyan nincs, hogy két közel egyforma intelligencia kéz a kézben együtt dolgozik szorgosan egymás nagy kielégülésére. Persze ideig-óráig mûködhet, aztán jön a vita, az egyet nem értés, az összeveszés, és a háború. És az erõsebb gyõz.
Aki intelligens gép után vágyakozik az öngyilkos hajlamú, ha figyelembe veszi a negatív tulajdonságokat, amelyeket fent felsoroltam. Mert mi rá a garancia, hogy nem vágja el álmomban a torkom az intelligens robot, csak mert unja, hogy én vagyok a gazda, és õ a szolga? Az emberek ezt megteszik egymással és intelligensek. Akkor egy intelligens gép miért ne tenné?