Messze vagyunk még Isaac Asimov "Én a robot" regényének megvalósulásától, hogy egy robot önáló gondolkodásra álmokra és érzelmekre képes tehát M.I.!
Mivel meg filmesítették így ismertebbé vált az alap gondolat, a sci-fiben a robotika három törvényét Isaac Asimov alkotta meg.
A robotika három törvénye:
-A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tûrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
-A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az elsõ törvény elõírásaiba ütköznének.
-A robot tartozik saját védelmérõl gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az elsõ vagy második törvény bármelyikének elõírásaiba.
Ha ez ilyen egyszerû lenne hogy törvényeket-szabályokat leírva ezt megértené egy gép és ezek szerint cselekedne, akkor lenne remény arra hogy elõbb utóbb értelmessé válna, ha képes lenne fejlõdni, de nincs értelme, csak adatbázisa és ember által irt programja! Ami ugye ha kezd elég nagy és mindenre kiterjedõ lenni akkor kezd egyre több hibát is hordozni, sõt egy adott dologról az adatbázisa elõbb utóbb ellentétes információkat is kaphat mert emberi szemszögbõl lehet sok mindennek több helyes megoldása, és itt jön a konfliktus érzelmek tanult tapasztalatok híján nem lesz képes dönteni.
Csak formális cselekvésre döntésre lesz alkalmas és gyorsan tud adatbázisból megoldásokat elõrántani, de hogy a cikkhez is köze legyen. Az nagy dolog hogy az emberek mondandóját analizálva lehetséges válaszokat keres és talál egy mega-giga monstrum számítógép tehát már majdnem képes 1%-ban egy összetett emberi gondolkodásra, persze ezt is csak látszólag!