A sugárzásvédelem az egyik sarokkõ, ezt a problémát mindenképp meg kell oldják mielõtt fölskiccelik az elsõ marshajó-terveket, nõ/férfi kérdés itt már egyre megy, másfél év a Földtõl ilyen távol nagyon sok idõ - amíg ebbõl van bármilyen számszerûsíthetõ kockázati tényezõ, amíg a legénység nettó halálraítéltként indul útnak, az nem biztos hogy jó ómen.
A világtól és minden segítségtõl elzárt kis kutatócsoportok problematikájára számtalan korábbi példa áll rendelkezésre, a történelem hajnalán a világot kenukon behajózó õsemberrel kezdve, Kolombusszal együtt a legtöbb korabeli felfedezõ, a sarki kutatóállomások személyzete (persze nem a mai ellátási szinten) vagy a megboldogult MIR ill. az ISS mindenkori lakói /és nyilván lehetne még hosszasan sorolni/ nagyon hasonló problémával álltak/állnak szemben, testközelbõl, élesben, tisztában egy apró technikai malõr várható következményeivel (amelyek adott esetben sokkal kellemetlenebbek, mint a hirtelen dekompresszió az ûr vákuumában) - tehát nagyon jól tudjuk, hogy a megfelelõ emberek csoportja lelkileg alkalmas a feladatra.
A kérdés itt sokkal inkább az, hogyan választod ki a _megfelelõ_ csapatot. Erre ez a "kísérlet" semmiféle választ nem ad, illetve annyit elárul hogy ez a konkrét válogatási procedúra mûködött-e egy olyan tesztcsoportra, akik "mindössze" a valódi küldetés leginkább megterhelõ tényezõi alól mentesültek - mindezt 1x, statisztikailag feldolgozhatatlan módon. Ezért szvsz. ez inkább tekinthetõ pénzkidobásnak, esetleg PR/marketing tevékenységnek mint elõrelépésnek az emberes Mars-programban.