A nagy cégek igen - meg tudnál találni egy c64-es szövegszerkesztõ formátum specifikációt? Legálisan? A Word-ét meg lehet (talán, elméletileg elkérhetõ a Microsofttól), a Wordperfect-ét? Egy Venturáét még a Corel idõk elõtt (1994)? Akkoriban a fél magyar újságipar ezt használta.
A válasz az, hogy valószínûleg igen. Mennyi idõbe és energiába telne ezt végrehajtani? Megvannak rá a jogi lehetõségeid? Megvan még az eredeti program, vagy be tudod szerezni legálisan? Nem olyan egyszerû dologról van szó, mint egy játékprogram futtatása (ez lenne a fontos? ez maradt fenn :) ) - azt le is tudod tölteni, és kutyát nem fog zavarni, ha emulálod. Régi, saját floppykról lehet szó, amihez kell egy meghajtó is, és ha emulátorod van, akkor a megfelelõ csatolóeszköz, amivel a meghajtót összekötöd a mostani gépeddel. És akkor az Amigás, Ataris, régi Mac-es, Siliconos, és a többi géprõl nem is esett szó, száz és száz filerendszer, formátumrendszer, csatolórendszer, amihez mind hozzá kell valahogy férni. Nekem van itthon (támasznak használom) MFM-es vinyóm, és 8 inches floppylemezem is.
Annyi kérdés van, ami problémát okozhat, és ezekre elõrelátóan fel kell(ene) készülni.
Könyvtáros gondolatvilággal az lenne a dolgom, hogy ami bekerül a könyvtárba azt archiváljam, és biztonságos módon elérhetõvé tegyem az olvasók számára. Ami egy könyvnél azt jelenti, hogy vigyázok a kötésére, a lapokra. Egy elektronikus dokumentumnál azt, hogy alkalmanként továbbkonvertálom (lehetõleg veszteség nélkül), vagy fenntartok minden formátumhoz visszaolvasórendszert és technológiát. A Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár zenei részlegének van gramofonja, viaszhenger-lejátszója, hi-fi hanglemezjátszója, cd-lejátszója, SuperAudioCD lejátszója, DVD lejátszója, DVDAudio lejátszója, kazettalejátszója, több méretû szalagos magnója, és természetesen rengeteg számítógépe, mert már alapból digitális formában is kerülnek hozzá adatok. Bármilyen digitalizálás vagy formátumváltás adatveszteséggel jár, ezt minimalizálni kell. Hanglemez és egyéb analóg formátumnál ez olyan, közel veszteségmentes digitalizálást jelent, ami a CD-nél 1-2 nagyságrenddel nagyobb helyet foglal, és a visszajátszáshoz is biztosítani kell a hi-fi minõségû hangeszközöket.
A képanyagnál (akár álló, akár mozgó) legalább ennyire problémás a helyzet. És egy könyvtárnak törvényi kötelessége megõrizni azt, ami a gyûjtõkörének része. (és el sem tudjuk jelenleg képzelni, hogy pl. a teljes magyar internetet hogy lehetne az OSzK-nak eltárolnia (minden változásával együtt), mint hungarikum - olyasmire lenne szükség, mint a Web Archive, de leszûkítve a magyar nyelvû, vagy Magyarországgal, a magyarsággal kapcsolatos információkra)
Erre nem 50 év múlva kell visszatérni, ez a jelen problémája, már most olyan sebességgel fejlõdik minden és változnak a formátumok. És nem tudjuk mi az, ami fontos lehet, mindent meg kell õrizni, válogatás nélkül. Mert ezek a jelen (holnap pedig a múlt) dokumentumai.