Konkrét példa van Szegedrõl (azért írtam a fura C64-es szövegszerkesztõt), egy író hamar kezdett számítógépre dolgozni, oda készítette a dolgait, majd 8-10 évvel ezelõtti halálakor a hagyatéka, benne több tucat floppyval bekerült a könyvtárba, ahol valamit kellett volna kezdeni vele. Õ nem volt cég, hogy a fontos dokumentumait konvertálgassa, õ "csak" egy író volt, akinek az életmûve részben ilyen ma már egzotikus formátumban volt meg (és mondjuk szerencsés, hogy nem mondjuk adatkazettára volt mentve egy HT géprõl).
És ahogy írtam is régebben - igen, nyilván nem probléma egy ezzel foglalkozónak 3-5 évente átmásolni, de pénzbe, erõforrásba kerül, és (mert innen kezdõdött az összehasonlítás) ezt a munkát bele kell számolni a tárolási költségekbe szemben a papírral.
A nyílt hardveres és szoftveres forrásrendszer pedig egyelõre szép álom, és több helyen inkább baj van vele, mint jó - ami már végképp nem ez a téma.