Az a tapasztalat, hogy jelenlegi formájában egy guriga taknyot nem ér az egész. A tényleg rászorulók keveset kapnak, mellette rengeteg olyan kap, akinek semmi szüksége nem volna rá. Az összegek odaítélése pontrendszer alapján történik, amit a "talpraesett" hallgatók le tudnak úgy papírozni, hogy kapjanak akkor is, ha épp autóval járnak suliba a saját belvárosi lakásukból.
Meg itt is hiányzik a társadalmi szolidaritás, mindenki csak azt nézi, hogy hogyan kaphat ingyen pénzt, nem azt, hogy azzal más elõl veszi el.
Nekünk gólyatáborban az akkori HÖK elnök, aki azóta jó ismerõs, azt mondta, hogy mielõtt beadunk egy szoctám, laktám, vagy akármilyen igénylést, elõtte gondolkodjunk el rajta, hogy tényleg szükségünk van-e rá, mert ami valakinek plusz két kör sör a kari buliban, az másnak a heti kajája. Nem tudom, hogy hányan tartják ezt be.
Hallottam olyan pletykákat is, hogy az egyetemi oktatónak a fia beadta a laktámot, pedig autóval jár suliba, apunak meg biztos nem áll meg a fizetése nettó 400 alatt.