A jelenlegi konzolgeneráció nem igazán nevezhetõ sikertörténetnek, annak ellenére, hogy a PC oldalról áttevõdött a hangsúly a konzolokhoz a játékipart illetõen.
A Wii iszonyatos sikere utal pont arra, hogy a piac úgymond nem érett meg arra, amerre a vezetõ fejlesztõk vinnék, a még nagyobb realizmus, a virtuális valóság irányába. Az emberek ha választani lehet a valóságosnak, vagy a játékoknak látszó játékok között, akkor az utóbbit választják.
Márpedig a következõ lépés/generáció egy a valóságtól szinte teljesen megkülönböztethetetlen médiát nyújtó technológia lenne, de erre egyrészt még nem vagyunk képesek, másrészt az elõbbiek arra mutatnak, hogy talán az emberek sem vevõk rá.
Így aztán késik a köv. konzol generáció, miközben a PC szegmens meg szépen halad a maga útján. Ha nem is a virtuális valóságot kínálva de legalább olyan dolgokat, mint kompromisszumok nélküli valódi HD felbontást egy viszonylag olcsó hardveren, BD lejátszást, sõt nagyobb megbízhatóságot, teljesen hangtalan eszközöket.
Egy átlagos mai PC-hez képest a konzolok állandóan szuszogó, ráncos, kicsi, de drága mopszok. Barátságosak, de nem sok mindenre használhatók.
Õt év múlva pedig már a csak a tengerbõl elõcammogó törfarkú rákok, élõ õskövületek lesznek. 10 év az IT-ben egy örökkévalóság meg még néhány év.