Elvileg a közép/mély sugárzó nem műanyag, hanem alumínium (de lehet, hogy az MK2 változatnál tényleg joghurtospohárból van). Nagyjából hang szempontjából hasonló fizikai tulajdonsággal rendelkezik azért mindkettő, lényeg hogy nem természetes, ebből következő hangképet is produkál. És most hogy írod ráfigyelve, igen, ez az egyik ami befolyásolhatja, egy fémes, steril ízt ad mindennek. Precíz, mondhatni gépies, de gyenge középpel, fényes (de szerencsére nem túl hangsúlyozott) cinnel, és még is sokszor fedett magasakkal. Amilyen hangszerben fém van az viszont kiba jól szól tőle, fúvósok is, hegedű reszel, zongora húrjait hallani. Nem zongora általában, hanem szinte külön húrok, meg a fa kalapács, test.
A mély viszont meglepően jó, még ha annak nagy része értelemszerűen csak "varázslat" is. Amit tud, az fa szerűen kopogós, életszerű, amit nem tud, azt próbálja döngéssel helyettesíteni.
Szal van benne alapból egy jó adag "nemszeretem" sterilitás, amit viszont egy melegebb hangú forrás + kábelek enyhíthetnek. Ebben azért a példásan simának hallatszó frekvenciaátvitele is társ lehet.
Épp a centralizált hangszóró/csipogó megoldás miatt jó teret csinál, viszont érdekes módon azért nem annyira precíz, olyan szörrandos inkább. Így viszont legalább mozizáshoz is jó lesz.
Ahogy észrevettem pl. jazz-re kifejezetten jó, komolyzenére viszont szerintem csapnivaló. Bár tettem próbát Bach D mol toccátájával, na az viszont teccett neki (megint a fém ugye). Amúgy mindenevő vagyok, szal azt fogom hallgatni, ami jól szól rajta (a komolyzenét azért sajnálom). Most pl basszusteszt Nine Inch Nails: Hesitation Marks-t És jól szól rajta!
De inkább progresszív rock/metál az ízlésem, viszont szerencsére az is rendben van rajta, Pink Floyd, Dream Theatre, The Alan Parsosn's Project.