A jelenlegi erõsítõm kompromisszum eredménye, nem a leggyorsabb sportkocsi ami nálam járt ezért ebbõl a szempontból lényegtelen róla beszélni..
Voltak nálam olcsó kommersz, középkategóriás és felsõházi "audiophile" tranzisztoros sztereo integráltak, barátságos hangú angolok, meleg lágy csöves monstrum végfokok + csöves elõfokok, vintage integrált darabok, kapcsoló üzemû D-osztályú monoblokkok, stb.
Idõközben megváltoztak a körülményeim és preferenciáim az életben, így éppen ebben a helyzetben megállt a hifi rendszerépítés. (az erõsítõ kivételével minden komponens "ultimate" nálam, azaz nem cserélném le semmiért, mivel messze a legjobb darabok amik nálam jártak (kivéve a kábelek, de ott meg nem szeretnék elszállni).
A jelenlegi, a lent látható Yamaha AX-1050 RS, elégedett vagyok vele, bár érdekes módon ugyanebbõl a sorozatból több darab járt nálam, nem egy hétig hallgatva volt kisebb "tesó" amelynek a hangja közelebb állt hozzám.
Nyilván volt nálam már olyan darab (nem Yamaha), ami 10x verte ezt oda vissza, de az az extrém hang extrém árral is járt.
Azért azt hozzátenném, hogy ez se a Yamaha belépõ szintje azért..
Itt annyi, hogy a hulladék gyári mûanyag lábakat lecseréltem saját tervezésû, könnyített aluminiumra, háromszoros magasságú lett így az alaplemez és a felfekvõfelület közti távolság (és így a készülék brutto magassága is. Természetesen az alu lábak alja csillapított gumilemez, ami viszont alig látható.
Végül egy érdekesség: a fentiek ellenére sosem voltam Yamaha-párti... :)