Ez a definíció szép, de egyrészt nagyjából mindenki tisztában volt vele, másrészt az erre felépített gondolatmenet sántít.
Egy általános, mesterségesen meghatározott / felállított szabványnak való megfeleltetés az alsó szintet határozza meg: mi a "hifi", és alatta mi nem az.
A szabványnak megfelelõ (felette lévõ) 1000 féle márkájú, méretû, súlyú, damping faktorú, teljesítményû, harmonikus torzítású stb. készülékeket nem vehetjük egy kalap alá. Miután a felállított mércének megfelelnek, azon túl is nagy a szórás a készülékek (és az alapul szolgáló konstrukciók, kapcsolások, technikai megoldások) között, így afelett is bárhol lehetne bármilyen érték-megfeleltetésekbõl összeállított újabb (egyetemlegesen elfogadott) hitelesítési mércét (szabványt) hozni, vonalat meghúzni.. ennek okán lehetne "nagyon hifi", "nagyon nagyon hifi" "audiofil" stb stb... kérdés van-e értelme, és van-e racionális célja?
Könnyen belátható, hogy egy értékmérõre meghúzott kritériánál nem áll meg a további viszonyítás.
"jvc, kenwood, technics, onkyo, marantz, pioneer és persze sony."
Van aki a véleménye kialakításához nem feltétlenül (csak, vagy már) ezeken tesztel, ezek nem kifejezetten a leggyakoribb felsõházi márkák (de általánosítani nem szeretnék), és inkább a 80-90-es éveket fedik le, azóta meg lefolyt pár liter víz a Dunán...
Az ismertebb NAD-tól, Rotel-tõl, Denon-tól, Cambridge audio-tól, Musical Fidelity-tõl kezdve a hifivel ismerkedõk által kevésbé ismert felsõbbházi márkákat, Jeff Rowland, Linn, McIntosh, Creek, Conrad Johnson, Jadis, Copland, Martin Logan, AMC, Focal JMLab, Advance Acoustic, Exposure, Accuphase, Vicent, Myriad, Audio Analogue, stb stb figyelembe véve is lehet tesztelni, hallgatózni és lehet széleskörû véleményt alkotni, és nagyobb tapasztalatra hivatkozni..
Továbbra is fenntartom (amivel nem vagyok egyedül), hogy egy 30-70 ezer ft-os mûanyagdobozos mini/midihifibe szerelt erõsítõt tarthatunk bár jónak, de csak a maga kategóriájában. Ne hasonlítsuk egy (legtöbbször extrém precíz és tartós, magas technikai paraméterekhez fejlesztett prémium alkatrészekbõl összerakott) komponens erõsítõhöz, mert egyszerûen nem oda való.
Ha egyenrangúak lennének hangban, arról mindenki tudna, nem lehetne "titokban tartani", akkor a High-End kereskedõk ezeket hoznák, adnák és vennék, a vájtfülûek ezeket hallgatnák, de közgazdasági szemlélettel is könnyen belátható, hogy ha ennyibõl ki lehet hozni a gyártásukat és olyannyira szuper hangjuk lenne, akkor mindenki ezeket gyártaná.
A HIFI világ pedig ezek révén maga lenne az audio valhalla! :)
Nos nem így van ez.
Én nem fitymálom le a 30 éves JVC-ket, Sony-kat, Kenwood-okat, Luxmanokat volt nálam is jópár Vintage erõsítõ (bele is futottam nem kétszer, nem háromszor az elöregedett forrasztások miatti recsegésbe, és egyéb gyerekbetegségekbe), hallottam szép hangúakat is, de azért ezen már túl lehet lépni, nem kell elájulni tõlük.
Vagy el lehet. Aztán el kell menni hallgatózni, vagy haza kell vinni pár napra egy komolyabb darabot..
Mielõtt ezt feltételeznéd, nem, nem vagyok 20 éves suhanc, se gazdag sznob, sem hangmérnök, se endorser, se kereskedõ, se önjelölt "hájend" tulaj (ahogy egy pesti boltban megfordulva hallottam: "HÁJGEND" :DDD )egyszerûen csak a tapasztalataimra tudok hivatkozni, a fülemre, az élményeimre, a több évtizede ezzel aktívan foglalkozó "szakemberek"-el történõ beszélgetéseinkre, az olvasottakra, és a józan eszemre.
No offense, természetesen, csak azért írtam le, hogy szinesítsük a topicot más véleménnyel is, ne legyünk egyoldalúak. Nem török a babérjaidra, mindenki elismeri a tapasztalatodat, de alárendelni nem fogom az enyémet sem, mivel úgy tûnik más oldalról szemléljük a "szakmát".. pontosabban nekem ez csak hobbi és zenehallgatás.
Informatika és tudomány
