Az az igazán szép a dologban, hogy a programozásban is ez a helyzet.
Van egy rakás programnyelv. Persze némelyek elterjedtebbek és a legtöbb egyetem ezekre próbál apellálni, de egyáltalán nem tudhatod, hogy miben fogsz élesben kódolni.
Az, hogy az ember nagyon hatékony, nagyon "szép" kódokat produkáljon tetszik vagy nem nagyon kevés szegmensében fontos szempont az "iparnak", mûködjön és kész, erõforrás avn szarásig (persze van kivétel!). Az viszont, hogy elboldogulj több nyelvben is és ne nézz értetlenül, ha egy olyan fejlesztõi környezet/nyelv elé ültetnek le, amit nem szakmai gyakoroltattak veled az egyetemen még egy munkahelyen belül is sokszor nagyon fontos hát még ha munkahelyet kényszerül váltani az ember.
Talán pont ezért fektetnek nagy hangsúlyt az elméleti háttérre, mert ha az ember tisztában van az elvekkel, háttérismeretekkel, mûködéssel, felépítéssel és nem úgy ül oda, mint egy betanított munkás, hanem mint egy értelmiségi, akkor bármely nyelvet viszonylag hatékonyan tudja majd TANULNI (lifelong learning, vagy mi is az a mostanában oly divatos szókapcsolat...).
Nyilván könnyebb lenne szakmai gyakorlatról szakmai gyakorlatra hajigálni a diákokat, jól járna az egyetem (nem kell annyi tanár) és a munkaerõpiac (sok ingyenmelós) de szerencsére nem így tesznek.
Pár hét szakmai gyakorlat mindenképp kell, szokja a diák, hogy milyen "élesben" csinálni, de szerintem addig jó, amíg nem errõl szólnak az egyetemek. Akkor inkább csináljon az ember valami 1 éves OKJ-t és menjen dolgozni, aztán ha nagyon akarja levelezõn végezze el az egyetemet.