-A világ negyedik legnagyobb hadseregére megy el a GDP 25%-a. Ebbõl lehetne az éhezõ országnak élelmiszert is vennie (erre nem vonatkozik az embargó), de nem teszik. Ellenben Dél-Korea, Japán és Kína volt egy idõben a legnagyobb élelmiszer-segély szállítójuk, cserébe az Észak-Koreai atomprogram és rakétaprogram leállítását ígérték az északiak. Miután Észak megszegte az ígéretét (atomteszt és rakétatesztek), Japán és Dél-Korea beszüntette a segélyszállítást.
-Az országból külföldre csak szigorú állami ellenõrzés után lehet menni. Még ezen ellenõrzések és nem is burkolt fenyegetések után (a hátramaradt családtagokat bebörtönzik) után is nagyon magas azok száma, akik külföldön politikai menedékjogért folyamodnak. Amikor viszonylagosan megkönnyítették az Észak-Koreaiak beutazását Kínába, Kínának rövid úton vissza kellett vonnia a lehetõséget, mert megrohanták a kínai konzulátust a menedékjog kérõk (tehát az Észak-Koreaiak az ország legközelebbi szövetségeséhez menekültek menedékjogért!)
-Az országba beutazást nyert kevés külföldivel nem lehet szóba elegyedni, az ilyen vendégek kötelezõ kísérõt kapnak, amely nélkül nem mozoghatnak. Csak oda mehetnek, ahova ezek a kísérõk megengedik.
-Az országban szigorú cenzúra mûködik, nincs kapcsolat a külsõ világgal, szigorúan felügyelt módon, kevés kiválasztott juthat ki a világhálóra (van egy saját belsõ hálózatuk amúgy), tiltva van a rádióberendezések használata (ie.: nem állhatsz neki rádióamatõrködni). Az országban kapható rádiók és TV-k elõre beprogramozottak, csak az Észak-Koreai adók foghatóak rajtuk.
Utóbbi egyben azt is jelenti, hogy abban az országban egy ilyen topicot meg se nyithatna senki... Vagy ha megteszi, tippelhet, mit kap érte.
TDantessel értek egyet.
Én inkább választom ezt, mint azt a rendszert, még ha el is ismerem, hogy ez a rendszer is messze van a tökéletestõl. :D