Ha ugyan is õ idõn kívül létezik, akkor nem kellett, hogy valaki adja neki.
Ha az amit mi érzékelünk, a világegyetem olyan fejlõdése, ami valójában mindíg a mostban zajlik, de létrehozza az agyunkban azt a képet, hogy a primitívtõl indultunk és megyünk a bonyolultabb felé, akkor az agyunkban kialakul az idõ képzete, miközben minden csak a mostban zajlik. A múlt és a jövõ ideakonstrukció.
Ha az aki, adta a lökést idõn és téren kívül, de azzal összekapcsolva létezik, akkor a lökést önmagának adta, azért, hogy azzá válljon ami.