Sokszor hallhattuk, milyen hatása van a vallásnak az elmére, az emberi értékekre, ugyanakkor arról alig esik szó, hogy ugyanezek a dolgok hogyan formálódnak a vallás hiányában.
Ebben a cikkben sem esik szó róla.
Az Egyesült Államok a példátlan mértékû mûszaki és tudományos fejlõdés ellenére is meglepõ lendületet vett az elmúlt évszázadban a vallásosság terén
Az oktatásuk viszont kõkori színvonalon van. Az átlagamerikai mûveltsége félelmetesen kevés, és õ jár a megachurch-ökbe a televangelistákat habzó szájjal hallgatni, nem a bevándorolt mérnök, akinek az a példátlan mértékû fejlõdés tulajdonképpen köszönhetõ.
Nagy-Britanniában a vallástagadók nagyobb százaléka rendelkezik alacsonyabb képzettséggel a magukat vallásosnak tartóknál.
Ez nálunk is így van, de nem azért mert az ilyen embernek kevesebb esze van, hanem mert az aktuális hatalom ideológiájának része volt. A tömeg pedig ezt követi. Ha a vallást tálalják úgy, hogy felsõbbrendûnek érzi magát tõle, akkor templomegér lesz, ha a vallástalanságot, akkor pedig ateista.
Ez történt Skandináviában a 20. században, ahol a kormányok kiterjedt jóléti politikát gyakoroltak az etnikailag homogén lakosságra. A csökkenõ gazdasági és társadalmi kockázat kevesebb vallásos cselekedetet eredményezett, és mindössze egy generációnyi idõ elegendõ volt a teizmus szintjeinek visszaeséséhez.
Talán annak is köze van hozzá, hogy a skandináv országok lakossága protestáns. Márpedig a protestantizmus a kereszténység egy olyan vadhajtása, ami a vallás racionális megközelítését teljesen elutasítja, vak hitet ír elõ pl. a Bibliával kapcsolatban, a kutató szándékot egyenesen az ördög kísértésének tartja, és pokollal bünteti. Márpedig egy mûvelt ember ezt szükségszerûen elutasítja, és ha megtartja pl. a katolikusok iránti protestáns ellenszenvet, akkor a protestantizmus logikus végkifejlete az ateizmus.
Ezekre a társadalmakra a polgárok többsége már nem Isten királyságaként, hanem a kölcsönös haszon társadalmaiként tekintenek, amikben racionális elméjüket használják az együttmûködésre és életük jobbá tételére.
A maffiára is így tekintenek a tagjai. Az erkölcsös társadalomnak nem az a lényege, hogy a képzeletbeli barátunkat tesszük meg királynak, hanem az, hogy egy elõre megfogalmazott etikai szabályrendszer szerint élünk. Amiben akkor sem tapossuk el a másikat, másik néposztály, etnikai csoportot, vagy mások társadalmát, ha azt történetesen racionális elmék javasolja az együttmûködésre és életük jobbá tételére. Betartjuk az aranyszabályt, akkor is ha irracionális.
Richard Dawkins nézeteit a birkák választják. Az aktuális hatalomnak most éppen ez az ideológiája, ez tolják a képünkbe reggel és este, és a tömeg természetesen lelkesen veszi a könyveit, és okosabbnak érzi magát tõle. Akinek legalább minimális kultúrtörténeti ismeretei vannak, az ha belenéz a könyveibe, fejcsóválva visszateszi a könyvesbolt polcára.
Lanman úgy véli, bár nézetei minõségi és mennyiségi bizonyítékokon alapulnak, igazolásukhoz további kutatásra van szükség.
Ez szép és jó, de mik Lanman nézetei? Átbogarásztam a cikket, de nem ismertem meg õket. Annyit sikerült kibogarászni, hogy az ateizmus kialakulásának õszerinte oka van, csak õ bonyolultabban fogalmazza meg, de az okokat konkrétan nem nevezi meg. Az pedig, hogy az ateizmus reakció vallási mozgalmakra, benne van a nevében...