"A maffiára is így tekintenek a tagjai. Az erkölcsös társadalomnak nem az a lényege, hogy a képzeletbeli barátunkat tesszük meg királynak, hanem az, hogy egy elõre megfogalmazott etikai szabályrendszer szerint élünk. Amiben akkor sem tapossuk el a másikat, másik néposztály, etnikai csoportot, vagy mások társadalmát, ha azt történetesen racionális elmék javasolja az együttmûködésre és életük jobbá tételére. Betartjuk az aranyszabályt, akkor is ha irracionális."
Sajnos valami olyasmit látok én is, hogy a racionalitás a gyengék mentsvára.
Az ember dönthet úgy, hogy erkölcsös, erõs marad a legnagyobb káoszban is, meg úgy is, hogy elfogadja a sarokbaszorítottságát (internálja a gyengeséget) és elfogadja a racionalitás, a tudomány felmentését, hogy a túlélés érdekében mindent megtehet.
Most ilyen emberekbõl épülõ társadalmak vannak kialakulóban, vagy inkább az õsi erkölcsöt az ilyen emberek bomlasztják sikeresen, merthogy belõlük sajna nem lehet társadalmat építeni.
Az un multikulti társadalom meg direktben rombolja ezt. Az embereknek amúgy is megvan a hajlandóságuk arra, hogy felmentsék magukat. Ha a saját gyengeségüket arra foghatják, mert a cigók, jaffák, arabok, akárkik még náluk is rosszabbak akkor még azt a minimumot sem fogják megtenni, amit amúgy megtennének, mert nem a saját kultúrájukhoz, hanem a másik, alábbvalónak tartotthoz mérik magukat.