Üdvözlet minden fórumozó, és a téma iránt érdeklõdõ embert. Én röviden elmondom saját rálátásomat, aztán a fanatikusoktól a szkeptikusokig mindenki ízekre szedheti, elemezheti, ez már nem az én feladatom. De bármennyi darabra is szedi, saját bizonytalanságát tükrözi vele.
Én nem vagyok hívõ, bevallom, és sosem vonzódtam a hívés iránt. Mert a hívés imádat, és az imádat tisztelet. A tisztelet viszont korlátozza a szeretetet, így aki hisz, az nem tud teljesen szeretni.
Ateista sem vagyok, mivel nem hideg vér csörgedez bennem. Azáltal, hogy mindentõl elfordulok, megtagadom, és csak én központúvá alakítom a világot, azzal csupán saját Egonomat, és láthatatlan falakat felépítve a külvilágtól megtagadom magam.
Ez hogy lehetséges? Bizonytalan vagyok? Nem, helyesen értelmezem!!! Nem vagyok hívõ, de a Föld összes vallását, hitnézetét megtagadom, tehát akkor ateista vagyok? Sem az ateistákkal nem tudok eszmecserét folytatni, mert abban a pillanatban, hogy kimondom Istent, primitívnek vélnek. Ugyanez a hívõk körében, abban a pillanatban, hogy a keresztet leteszem, és kinevetem a hívést, ateistának néznek. Legjobban a téma iránt függetlenekkel találom meg az összhangot.
Nem lóg a nyakamban nyaklánc, semmilyen szimbólum, ugyanakkor hiszek Istenben. A mai világgal az a gond, hogy a hit fogalmát kifordították. A hit jelentése: Bizonyos elfogultság egy nézet iránt, és köze sincs a vallással. Az, hogy az