Én nem tartom túl jó elgondolásnak, hogy azt hidd el amit megtapasztalsz. Tényleg azt javaslom, hogy foglalkozz egy picit az agykontrollal és pszichológiával, legfõképpen az elõbbi az, ami által megértheted, hogy milyen dolgokat vagy képes megtapasztalni, miközben semmi olyasmi nem történt meg valójában. A látást,tapintást, hangokat, szaglást mind az agy fogja és dolgozza fel, de ezeket bizonyos esetekben létre is tudja hozni (még csak nem is kizárólag olyanokat, amiket már megtapasztaltunk).
Ha elhiszed, hogy a faszi aki mögötted táncol, és a kezével energiát áramoltat beléd, ami feltölt, akkor az agyad elõ is fog állítani valamilyen érzést. Ha látsz egy szenvedõ embert, akkor is képes vagy átérezni valamilyen szinten a fájdalmát, belegondolni milyen lehet. Én kiskoromban nagyon jó fantáziával rendelkeztem, mindent át tudtam érezni, még azt is, hogy repülök meg szuper energiám van, szabályosan éreztem, ahogy kilövöm a halálsugarat a tenyerembõl, meg pókhálót. Hátránya is volt, mindig féltem a sötét pincétõl, és mindig úgyis láttam, mintha ott lennének vörös szemek (mert valahogy azt akartam látni, vagy nem tudom, hittem hogy ott vannak csak nem láttam, ezért odaképzeltem). Ma már csak poénból szoktam odaképzelni, és tudom, hogy a saját képzeletem játszott velem.
Biztos hallottál olyanról is, hogy valaki elveszíti valamilyen végtagját, mégis idõnként érzi, hogy fáj, ugyan ez az oka, és nem az, hogy közben visszanõtt.
Rengetegen használják ki azt, hogy az emberi agy ilyen képeségekkel rendelkezik, sok mindennel meg lehet etetni így az embereket. Én pont fordítva vagyok, korábban gondoltam úgy, hogy kell legyen lelkünknek, illetve Istennek, és mostmár határozottán állítom, hogy nincs.