Szerintem nagyon egyszerû ez az egész, nem kell ezen ennyit agyalni.
élet, élõlény = önreprodukáló gép
intelligencia = alkalmazkodó-képesség
Tehát az olyan gép, ami nem képes magát reprodukálni, nem élõlény. Ma csak szerves gépek (pl. ember) képesek erre, csak azokat nevezhetjük élõlényeknek.
Mivel az intelligencia alkalmazkodó-képességet jelent, ebbõl következõen intelligencia van élet nélkül is. A legegyszerûbb példa, hogy ne mindjárt az MI-re gondoljunk: egy molekula is (gondolom ez egyértelmû), vagy egy fotocellás ajtó is alkalmazkodik a környezetéhez (ha a környezetében adekvát változás történik, kinyílik.) Viszont élet nem létezhet intelligencia nélkül.
Annál intelligensebb egy rendszer, minél többféleképpen viselkedik különbözõ helyzetekben úgy, hogy minél hasonlóbb egymáshoz két helyzet, annál hasonlóbb a viselkedése. Vagy leegyszerûsítve: Annál intelligensebb egy rendszer, minél több tényezõtõl függ, hogy mi történik a rendszerben.
Tehát ez a "lélek" dolog hülyeség, egyszerûen csak a környezet hatásaira adott válaszok összessége által, egy kiindulási állapothoz képest egyénileg módosult mûködésû gép, rendszer. Mivel alkalmazkodóképes. Ennek persze többek között elkerülhetetlen feltétele a tanulás képessége, aminek pedig feltétele a memória.
Ebbõl még annyi tanulságot tudnék levonni, hogy "lelke" sem csak élõlénynek lehet. Bár ez sem hangzik annyira meredekül, mivel egy élõlény csak annyiban más, hogy reprodukálni tudja magát... és a lélek is csak egy szó. :)