"Mivel az intelligencia alkalmazkodó-képességet jelent, ebbõl következõen intelligencia van élet nélkül is."
"Viszont élet nem létezhet intelligencia nélkül."
Egy kicsit mintha ellentmondásba kerültél volna magaddal :DD . A definíciók amiket írtál azok sem helyesek, vagyis nem minden esetben.
Pl. nem képes magát reprodukálni, ez genetikai hiba során bármikor elõfordulhat, sõt már korábban is "létre tudták hozni", pl. az öszvér. A ló és a szamár keveréke, páratlan kromoszómája lesz, és nem képes szaporodásra (és emberi beavatkozás nélkül nem is pároznak). Mégse mondhatod, hogy nem élõlény. (de mondhattam volna az impotens,vagy meleg embereket is példaként).
Miért kellene inteligencia az élethez? A sejtek motor szerûen mûködnek, laboratóriumi körülmények között tenyészthetõk, ha van energia (hõmérséklet), és odajut a megfelelõ anyag, amit fel tudnak szedni, akkor élnek és szaporodnak, ha nem akkor elpusztulnak. Persze miután az ilyen lények elkezdték egymást is felzabálni, hamar kialakultak mindenféle mechanizmusok a védekedésre, többek között egy központ, ami felfogja a különbözõ ingereket, rezgéseket, sõt esetleg az alapján elkezdi mozgatni a hátsó farkát, hogy elkerülje vagy nem. Aztán ez szép lassan továbbfejlõdött, eljutott addig, hogy képes mindezeket eltárolni, megtanulni dolgokat, amik már öröklés útján nem voltak lehetségesek. De az ösztönök, pl. a legfontosabb, vonzódás a másik nemhez (szaporodás, túlélés kulcsa, ez nélkül nem létezhetnénk), a félelem, elégedettség és sok hasonló érzés megmaradt (és ennek a mechanizmusát biokémiailag is tudjuk már kimutatni).
Inteligencia szerintem inkább a tanulási képesség, és az azon alapú alkalmazkodás, gondolkodás. De az "agyatlan" világ még semmiképpen nem mondható inteligensnek, sem azok, akik még teljes egészében ösztöneik alapján cselekednek, és arra sem képesek, hogy új veszélyeket megtanuljanak (avagy azt, hogy mitõl nem kell félni).