Cselekedj jót, hallgass meg minden beszélgetést (azokat is amiket nem feliratoz a játék), nézd végig az elõadásokat (az árnyjátékos nagyapát, vagy például a Bolsoj-ban lévõt), járj be minden pályát tüzetesen mert vannak rejtett helyek dögivel amik megtalálását jutalmazza a program, adakozz a csóróknak (konkrétan 3 manus van akinek adakozni lehet, ebbõl 1 a Bolsoj bejáratánál egy angol nyelvû tábla mellett ücsörög a földön, két másik meg Venice-ben lesz), játssz minden hangszeren amit találsz (legyen az gitár, balalajka vagy épp harmonika), de említhetném például a Bandits pályán történõ túszmentéseket (a nõt az elején akit a metrókocsiban akarnak megerõszakolni, a fószert aki meg van kötözve illetve a vége felé az elkapott gyereket és anyját). De említhettem volna a fogolymentést is a Reich börtöntelepérõl vagy hogy ne öldökölj feleslegesen (lesznek olyan monszták is akiket nem kell és nem is szabad lelõni, fõleg mikor a kiskrapek is veled van) szóval csak olyat támadj meg ami rád is támad, ami nem bánt azt hagyd békén, netán hogy szerezd vissza Venice-ben a bõgõ kissrác maciját. Amikor megfelelõen cselekedtél felvillan a képernyõ és egy hang is hallatszik.
A gyilkolások száma valamelyest beleszámít a végkifejletbe, de igazából csak bizonyos pályákon nem szabad gyilkolni (pontosabban az ottani halálok száma rontja az esélyeidet a jobb befejezésre - szerintem mindkettõ jó csak az egyikben megmarad Artyom a másikban nem). Ilyenek például a Revolution, a Facility, a Separation, meg a pálya ami a Bridge után jön. Ha ezeken nem ölsz meg senkit már azzal hatalmasat lépsz elõre a nyálas happy end felé. Ha pedig olyan katonát/ellenfelet lõsz le aki megadta/megadná magát az elég drasztikusan kihat negatív értelemben a jó tettekre.