Pedig nem alaptalan a mese. Még anno 8.04-et tettem fel egy régi p3-as gépre, amiben 192 ram volt. Az hogy hasított, az erõs túlzás lenne, de mind a mai napig nincs panasz a géprõl (egy öreg tanárbácsi használja netezésre, levelezésre).
Most már utólag kicsit bánom hogy nem valami lightosabb környezetet kapott, de akkor még nem értettem annyira a linuxosdihoz.
Anyám régi laptopjában 256 ram volt, és egy 700mhz p3 proci, azon pedig puppy szaladgált, "szinte megállíthatatlanul".
Szóval ha az ember ügyesen beállítja, és lecsupaszítja a rendszerét, akkor csodákat lehet kihozni egy régi ketyerébõl, de az, hogy az alap ubi (fõleg az új) 384 rammal hasítson, tényleg erõs :P (bár a kolléga nem írta hogy mennyire faragta meg magának)
Win7-hez: Szerintem is nagyon jó rendszer, és megfelelõ vassal (amit manapság nem nehéz beszerezni, sõt inkább olyat nehéz találni amin szarul megy) nagyon sokat ver az XP-re.
De netbook-ra szerintem öngyilkosság. Párom gépén próbáltuk a win7 startert, de egyszerûen használhatatlanul tetû volt, pedig igyekeztem belõle kigyomlálni minden felesleget. Neki marad az ubuntu, amivel nagyon meg van elégedve.
A lényeg az, hogy minden rendszer jól mûködik, ha megfelelõ HW van alatta. Linux jól fog menni olyan HW-n, amire van drivere (evidens), mint ahogy a win7 is jobban fog menni ha van alatta teljesítmény. Ilyen egyszerû.