Én azért megkülönböztetnék legalább 2 szintet. Az tiszta sor, amit az agy dolgoz föl, pl, hogy a szívedet, az emésztõrendszeredet mûködtesse, vagy alapvetõ látvány információkat, amire pl védekezõ reflexet építhet, az gyak számítástechnikai feladat. Azonban az amirõl beszélünk, az éntudat, a szellem, vagy akárminek nevezzük, gyakorlatilag olyan, mint egy lovas. Kapcsolódik ezekhez az infókhoz, de nem ezekbõl fejlõdik.
Eleve a személyiség nem úgy lesz, hogy megszületsz és már készvagy, persze sok minden onnan jön, a testbõl, de minimum ennyi hatás a külsõ összetett környezetbõl, a társadalomból. A társadalom tele van virtuális dolgokkal, információs struktúrákkal, az érték, az erkölcsök, jelképek ilyenek.
Ok itt jön be az, hogy az ember társadalmi lény egy közösség része, ahol már egy csomó dolog virtualizálódott. Csakhogy ahhoz, hogy mûködõ társadalmat alakítsunk nincs szükség egy csomó dologra. Pl istenekre, olyan elvekre, ideákra, amelyek gyakorlatilag megvalósíthatatlanok, vagy nehezen, pl felebaráti szeretet, vagy más magasan filozófiai, elvont világnézeti kategóriák.
Itt sokan pontosan ezt az eszményt próbálják megvalósítani, hogy a mai világban marhára nincs idõnk, energiánk felesleges sallangokra, mint a vallás, de még õk is tudják, hogy mirõl van szó, csak elutasítják.
Persze mi szükségem a vakbélre, elutasítom, de ettõl még van.
Ok most ez egy magas labda volt bizonyos szempontból, de ettõl függetlenül a vallás, a magasabb világnézeti kategóriák szerintem nem lelki vakbél jellegû dolgok, sokkal többek annál.
A hipnózis kérdései rávilágítanak arra a problematikára, hogy mi a személyiség/lélek/tudat akármilyen kategóriák, hol vannak a határai és mik a forrásai. Az a naiv elképzelés, hogy van a test, amibe beköltözik a lélek, mint egy kis energialényecske szerintem nem állja meg a helyét.
Itt nem anyagi jellegû beköltözésrõl van szó, sokkal inkább információ áramlásról. De ugye még kb 100 éve sem volt az információnak, mint fogalomnak önmagában értelme. Ma már látjuk, hogy az információ egyik adathordozóról átmegy a másikra, anélkül, hogy megváltozna, mert nem az a lényeg, hogy min van tárolva.
Van ugyan már egy információ fogalmunk, de valójában az, hogy mi is az információ, vagy egy nagy bonyolultságú információ struktúra hogy viselkedik, azt még csak most kezdjük látni.
Nekem is volt olyan tapasztalatom, amikor beszélgettem félálomban a barátnõmmel valamirõl - asszem pont ilyen elvont dolgokról-, majd mindketten bealudtunk 1-2 másodpercre, és álmodtunk valamit, ami a dologgal tökre nem állat összefüggésben - szerintem valamit bekereteztünk, egy képet - csak éppen mindkettõnknél ugyan az volt.
Szal, mi az info forrása, hogy hogy mindketten ugyan arra gondoltunk, majd ugyan abba, de a beszédtõl eltérõ álomállapotba jutottunk, sõt mi az álom egyáltalán?