"Megkérdezem mégegyszer, mert erre nekem még soha senki nem válaszolt. Bizonyos értelemben hit, úgyanúgy ahogy az is hit ha azt hiszem hogy nem fog most azonnal belémcsapni a villám, de azt ugye mindenki érzi hogy ezek nem egyenértékû dolgok? Ha azt hiszem hogy nem halok meg most azonnal, akkor tudomyános szóhasználattal élve azt mondjuk hogy normális vagyok. Ha viszont hiszem hogy most azonnal meg fogok halni, akkor paranoiás elmebeteg. Pedig mindekettõ csak "hit" végsõsoron."
A dolog ott kezdõdik, amit FtranX írt a #416-ban. Valójában tehát a szubjektum, amit énnek nevezzünk (bármi is legyen ez) és a fizikai valóság között van az agyunk, ami a valóságból csinál egy modellt. A valóság modellje a most.
Minden ami ezen túl van idõben vagy térben nem a közvetlenül "érzékelt" körben az csak egy még elvontabb koncepció. Kinézek az ablakon látom a házakat, de mi van a ház mögött? Nem tudom, van rá koncepcióm, de nem tudom. Ugyan úgy a saját múltbeli jövõbeli életemre is igaz ez, ami most van. Minnél messzebb megyünk annál inkább szétoszlik a valóság szövedéke.
Az, hogy pl nagyléptékben, amiket vizsgál a tudomány milyen a világ ezért egyfajta hit, hiszen közvetlen bizonyítékom nincs róla. Azt mondják, hogy a nap felszíne mondjuk 6000 fokos. Na ez most mennyire forró?
Az ember közvetlenül az érzékelõ sejtjeivel, vagy a testén bekövetlezõ roncsolás miatt max pár száz fokot tud érzékelni. Tehet a 6000 fok ez csak egy szám egy koncepció a forróságról. Persze logikusan tudjuk, hogy ez már nagyon meleg lehet. De ugye nem csak monoton növekvõ függvények vannak, vagy ezek szerint mûködõ jelenségek. Pl vannak ciklikusak is. Na mindegy.
A lényeg tehát az, ha nem vagy mindentudó, nem vagy isten aki a világon bárhol lehet egyidõben és bármikor, akkor nem tudod közvetlenül megtapasztalnia valóságot. ergo minden messze levõ dolog csak koncepció. Logikus, és irracionális dolgok halmaza, amelyet a hit tart össze.