A vallásos hit talán a legemberibb képesség, amivel rendelkezünk. Úgy tenni mintha nem lenne, ugyanolyan butaság, mintha a nemi ösztönrõl tennénk úgy hogy nincs. Ez egy mélyrõl jövõ drive, motiváció, és mint minden drive-ot, a racionális elme irányítja (ideális esetben). Vagyis nem azért hiszek, mert félõs/buta/<tetszõleges szitokszó> lennék, hanem elõször is képes vagyok hitre, és utána jön csak, hogy mihez kezdek vele, ha nem vagyok vallásos, akkor is. Olyan ez mint az iránytû, mindig mutat valamerre. A politikai/ideológiai/vallási divatok olyanok mint egy külsõ mágneses tér, amibe beáll az iránytû.