Az erkölcsi, morális szabályok eléggé távol állnak az állatok társas együttélési szabályaiktól, tulajdonképp semmi közük hozzá.
Az állatok társas együttélési szabályait a szükség diktálja, az erkölcsöt nem. Ezeknek a szabályoknak a megszegése együtt jár a túlélési esélyek drasztikus csökkenésével, az állatokat a kényszer hajtja ezeknek a szabályoknak a betartására.
a moralitás viszont más, az meggyõzõdésen alapszik, nem érzelmeken. Ha azért engedelmeskedem a fõnöknek, mert erõsebb, és félek tõle, az nem erkölcs. Ha azért, mert õ az erõsebb, és az nekem kellemes, mert így több ételem lesz, az sem erkölcs. Az állatok társas együttélési viselkedési formái az egyed önzõ (vagyis saját érdekében cselekvõ, mindenféle negatív felhang nélkül) igényeibõl származnak.
Az erkölcs viszont az egyén önös érdekei felett áll. Az állatoknak nincsenek közös céljaik, hanem önös érdekeik kényszerítik szervezõdésbe. Az ember esetében az egyén felett álló közös célok, közös akarat szervezik társadalommá. Az altruizmus sem egyenlõ az önfeláldozással, az egy hatékonyabb formája a túlélésnek, éppen ebben különbözik az emberi önzetlenségtõl. Egy állat nem választhatja meg, hogy altruista módon viszonyuljon egy helyzethez.