Egyébként a hit azért hit mert nem lehet bizonyitani... ha valami bizonyitott akkor már nem arrol van szó, hogy elhisszük vagy sem. Az pedig más kérdés, hogy (pl. Polányi Mihály is rámutatott), minden tény bizonyitása azzal kezdõdik, hogy valamit elhiszünk és csak azután tudjuk bebizonyitani, és mivel ez a bizonyitás idõt vesz igénybe nem jelenti, hogy valami nem igaz mert nem lett bebizonyitva. Egyébként pl. Popper is azt mondta, hogy az ami igazán fontos, nem hogy valamit bizonyitsunk hanem hogy valamit megdöntsünk. Mert még valami nem bizonyitott addig lehet igaz, de ha már valamit megdöntöttünk akkor már nem igaz.
A kreacionizmus abszolút tévedése éppen ez, hogy lényegében már megdöntött elméletekre alapozott (a Darwinizmus viszont nincs megdöntve de bizonyitva is csak esetleg részben van és az is közvetetten, de jelenleg jobb elméletünk nincs és ezért tudományos körökben ez az elfogadott és az addig úgy is marad még meg nem döntik - ami persze lehet, hogy lehetetlen és ezért soha nem következik be). Egyébként a hagyomány, tradició egy élõ dolog amelyet minden nemzedék a maga sajátos módján értelmez és továbbit az utodok felé sokszor valamit hozzátesz vagy lefarag belõlle. A vallás is nem más mint hagyomány és nem kell megsemmisülnie csak azért mert valami része már nem mehet tovább. A kreacionisták ezt nem értik, õk ugyanis nem tudják elfogadni, hogy semmi sem teljes, és hogy csupén azért mert valami rész már nem hihetõ el, az egész még azért életképes, és abban hisznek, hogy ha a teremtést nem hisszük el akkor a többi is értelmét veszti, mert szerintük a vallás, a szentirás tökéletes, minden igaz benne, teljes és megkérdõjelezhetetlen. Sajnos a naiv racionalisták is hasonló cipõben járnak, csak õk a tudományt képzelik el ilyen tökéletes, mindenre választ adó dolognak... mondani sem kell, hogy mindekettõ nagyot téved, és valójában a kreacionisták nem a vallás emberei és a naiv racionalisták viszont nem a tudomány emberei, pedig mindkettõ azt gondolja magáról, hogy õ az igazi a saját területén.