Nem bagatellizálják el a régi írásokat. Voltak gazdasági feljegyzések, voltak történelmi feljegyzések, ezekrõl senki nem állítja, hogy nem igaziak. Viszont az irodalmi mûvek valóságtartalma már kétséges. Persze lehet valóságalapjuk(van amelyiknek volt, itt csak általánosságban mondom), csak nehéz szétválasztani a valóságot a fikciótól. Szerintem meg õk sem fantáziáltak kevesebbet mint mi. Az ilyesmi nem kultúrafüggõ, inkább az emberi természet része. Én is inkább a Krétai verzióra tippelek. Valószínûbbnek tartom, hogy Platón egy általa jól ismert katasztrofális eseménybõl faragott egy kitalált történetet, ami nem is történt a hazájától olyan messze, minthogy tényleg hallott volna egy hiteles történetet egy messzi civilizációról, ami idõben és térben is távol esett tõle.
Elolvastam, amit linkeltél, vannak benne érdekes dolgok, habár voltak benne furcsaságok is bõven. Például, hogy az atlantisz létét bizonyító vázákba voltak rejtve a nagyapja levelei, amikhez ha hozzá akart férni szét kellett törni? Az egyiptomiak elmentek megkeresni atlaniszt és a nagyapjának sikerült megszerezni a térképet amit követtek? Volt nála egy rakat szerinte megdönthetetlen bizonyíték de magánál tartotta? Nekem kicsit hihetetlen. Fõleg, hogy rajta kívül ezeket senki nem vette észre? Ráadásul sehol nem találtam, hogy Heinrich Schliemann kereste volna atlantiszt, pedig azt állítja, hogy a nagyapja munkásságát folytatta. De lehet csak én nem voltam elég alapos.