Trianon legfõképpen az akkor azokon a területeken élõ embereknek volt nagyon fájdalmas ütés, nem csak azért, mert hirtelen más nemzethez tartoztak. Egyáltalán nem törõdtek olyanokkal, hogy az embereknek rokonai, barátai, családtagjai éppen határon túlon laktak, volt, hogy a gyereket elszakították a családtól, mert mikor elválasztották a várost vagy falut, a gyerek éppen a határ másik oldalán tartózkodott, és évtizedekig nem láthatta õt. Akkor nem volt internet, telefon és olyan sem, hogy átugrom a határon személyit felmutatva a rokonomhoz.
A mai helyzet már fogósabb kérdés. Nagyon sokan harcolnak azért, hogy megõrizzék a magyarságukat, a magyarságot ezeken a területeken, sõt adott esetben revíziót is szeretnének elérni (legalábbis ott ahol a magyarok még mindig többségben vannak). Olyat is olvastam sokszor, fõként youtuben, hogy hazaáruló, önfeladó féregnek tekintik azokat, akik nem harcolnak a magyarságért, pl. összeházasodott nemmagyarral, és azon a nyelven is beszél, stb..
Ez ellen viszont harcolnak, növekszik a magyarellenesség (ugye azok a gonosz tótok), szélsõséges akciók (mindkét oldalról), egyre magyarellenesebb intézkedések, stb..
Nagyon sokan inkább elfogadják azt, ami van, élnek nemmagyarként ott normálisan, minthogy a múltat nyalogassák (nekem is van ilyen nem vérszerinti rokonom felvidéken, szlovák férjével, 1 gyerekkel boldogan élnek, férje nem beszél szlovákul, egyébként rendszeresen jönnek nyaralni meg vendégségbe Magyarországra, Balatonra, stb.), és nem kérnek ezekbõl, többek között a kettõs állampolgárságból sem.
Végülis megszavazták a magyar állampolgárság lehetõségét a kinntélõ magyaroknak, rögtön jött is a szlovák ellentörvény, hogy nem lehet magyar-szlovákai kettõs állampolgár valaki, elveszik a szlovák állapolgárságot inkább (most nem tudom, hogy végülis ez érvényben van-e).
Én úgy gondolom, hogy nem igazán számít az, hogy ki milyen nemzetiségûnek gondolja magát. Engem nem tart vissza a nemzetiségtudatom attól, hogy késõbb akár elhagyjam Magyarországot, bár nagyon hiányoznának az ismerõseim, rokonaim, akik nagy valószínûséggel nem jönnének velem így egységesen. (nekem még az iskola váltás is nehezemre esik :D). Mindenki mondja magát olyan olyan nemzetiségûnek, ahol él, amilyen állampolgársága van.
Mondhatnám úgyis, hogy ne ezzel a hülyeséggel foglalkozzon, hanem inkább tanuljon, szórakozzon, utazzon, szerezzen barátokat, ismerõsöket, alapítson családot, és adja tovább a fõbb értékeket utódjainak, ismerõseinek, stb.. Ezekkel kell foglalkozni, nem azzal, hogy hú most magyar vagyok, ha szüleim az voltak, de én nem ott éltem.