A kérdésfeltevés a klasszikus gondolkodásmódot tükrözi. Egy abszolút részecske, aminek a megfigyelhetõ tulajdonságai minden más összetett részecske tulajdonságait meghatározzák, mint valamiféle állapotjelzõk. A filozófiában nem új dolog hogy ezt a kettõt elválasztották egymástól, már Arisztotelész megtette. A részecskeviselkedés olyasmi, amit megfigyelünk, de ez nem határozza meg a rendszer jövõjét. Ez utóbbit az állapotfüggvény határozza meg, amit viszont nem lehet megfigyelni, ennek a félreértésébõl származnak a kvantummechanikai "paradoxonok", mint a kétréses kísérletnél.
Közben eszembe jutott egy szemléletes magyarázat a Bell-tételre (aki ért hozzá légyszi kövezzen meg ha félrevezetõ):
A megfigyelt részecske olyan, mint a sziklára vetülõ árnyék. Az árnyék idõnként elmosódik, idõnként ugrik egyet, minden látható ok nélkül. Az állapotfüggvény olyan, mint a tárgy, mely az árnyékot veti. Pontosan kiszámítható pályán halad, minden pillanatban az állapotának az elõzõ állapot az egyértelmû oka. A matematikai mechanizmus, ami az állapotból megfigyelt értékeket hoz létre pedig a girbe-gurba sziklafelület. Leírja a felületet, amibõl pl. megtudjuk mondani, hová fog ugrani az árnyék. Az árnyék véletlen helyeken történõ megjelenése a sziklafelület véletlen görbeségeinek a következménye.
A Bell-egyenlõtlenség azt mondja ki, hogy ha az árnyék ugrálása nem véletlenszerû, akkor a mozgó tárgynak tudnia kell elõre, hogy hová álljon, hogy a kívánt helyre vetüljön az árnyéka, tehát a mozgása nem lesz folytonos, a tárgynak is ugrálnia kell a sziklafal elõtt. Viszont ha a tárgy csak folytonos pályán mozoghat, akkor a sziklafelület véletlenszerû görbesége miatt nem fogjuk tudni egyértelmûen elõre megmondani, hogy az árnyék hová fog vetülni, csak bizonyos valószínûséggel tudunk választani több lehetséges hely közül.
A közelhatás azt jelenti, hogy a tárgy folytonosan mozog, mindig csak egy szomszédos pontba tud elmozdulni. A távolhatás az lenne, ha érzékelné valahogy, hová kell ugrania. Ez utóbbit számos okból elveti a tudomány, ezért marad a közelhatás.
Egyébként a kvantummechanika csak a részecskék viselkedését képes lemodellezni, arra nem ad választ, hogy miért pont ezek a részecskék léteznek. Erre a húrelméletek tesznek kísérletet, de még nincsen gyakorlati igazolásuk.