Abban is egyetértek, és itt pont ezt pointirozom ki gyakran, hogy ma már a tudománynak sok mindent lehetne, és kellene tudnia (mint pl. a tehetetlenség...).
Ahelyett azonban, hogy ezeket a hiányosságait igyekezne pótolni, ifjúi hévvel veti reá magát mindenféle fantazmagóriára, és szórakoztat minket, mint egy thriller.
Nyilván úgy véli, hogy dicsõbb megbuknia a lehetetlent hajkurászva, mint elérni az elérhetõt?
Tapasztalatom szerint egyébként ebben igaza van, amiben viszont már a tisztelt nagyközönség is hibás, aki a pénzéért elsõsorban talán jól szeretne szórakozni?