Van folytonos, és direkt vizsgálati szemléleti mód!
1. Ha vektorokról, vektormezõkrõl beszélünk, az folytonos, többnyire valamilyen hullámjelenség, és betölti a teret, s így nincs helye a vákuumnak...
2. Ha részecskérõl, és "csomagról" beszélünk, az direkt, és többnyire valamilyen sugárzás, amely leginkább egy üres térben (vákuumban) terjed.
A két, esetenként (de nem minden szempontból) egyenértékû vizsgálati módszer közül én az elsõt, te a másodikat propagálod.
De én azt állítom, hogyha valamely csillag bármely "sugárzása" pl. a gravitáció nem tölti ki a teret, akkor az nem is mindenhol érzékelhetõ, "holt" terei vannak! Így mi sem tudhatunk róluk, igazi "sötét tömegek".
Ez ugyan lehetne jó bizonyiték a sötét tömegekre, de nem igaz, mert két méterrel arrébb akkor más és más csillagokat érzékelnénk. Márpedig a Föld kering, mi pedig ugyanazokat látjuk. Tehát a fény és a gravitáció nem terjedhetnek diszkrét csomagokként. Hasonló ez, mint az Olbers paradoxon.
Ha viszont folytonosak (mert ez a tapasztalat), akkor mégsem létezhetnek emiatt "sötét tömegek", és nyilván vektormezõrõl, folytonos vizsgálati szempontról van szó.
Nagyjából olyan vita ez, mint amit a reneszánsz festõk folytattak: melyik sportág a nemesebb: a festészet, vagy a szobrászat?
Leonardo a festészetet, Michelangelo a szobrászatot tartotta nagyobbnak. Végül azonban az is elkezdett festeni, elragadva még az idõsebb Leonardótol is a festõi ecsetet. Nyilván õ, vagy más is úgy látta, hogy akkor és ott valamiért a festészet szükségesebb?
Így van ez itt is.
Ebben az ügyben itt és most nem a diszkrét, hanem a folytonos szemlélet a fontosabb!
Aki pedig azt mondja, hogy mindez csak filozófálás, az igazat mond.