Azt is láthatjuk, ha valamely közeg hullámként továbbit egy hatást.
A kinetikus gázelmélet, mint analógia, nem rossz ötlet.
De nehezen tudom elképzelni, hogy valamely csomagok ide oda pattognak a falon, vagy elnyelõdnek benne.
A magyarázatod, hogy a MEF ek nagyon picik, meg nemcsak mennek, de jönnek is, szerintem nehezebben igazolható, mint az, hogy egy töltés ugyanannyi gyorsulási vektort bocsát ki magából, mint amennyit elnyel, vagyis hogy nemcsak forrás, de nyelõ is. Így egyfajta eloszlási (~áramlási) modellt alkot, ami a gravitáció és a tér vektoriális felirása esetén teljességgel igazolható.
Az általam említett modell akár egyetlen testre is érvényes, megállja a helyét.
A tied viszont végtelen sok test létezését igényli, amelyek fotont sugároznak vissza, ugyanannyit, mint amennyi kilép.
Én tehát azt állitom: a képleted valszeg jó. A hozzáadott értelmezés viszont nem.
És mindez azt bizonyítja, hogy:
1, A matematika feltalálta a vektoragebrát.
2, A fizika a gravitációt.
És most egymásra hivatkozva nem használják azokat.
A gravitáció E=G*m/R^2 skalár alakban a diszkrét vizsgálati módszert képviseli. A térfogat ekkor V=4(PI)/3*R^3
A gravitáció E=G'*(ró)*R vektor alakban pedig a folytonost. A térfogat ekkor V=4*(PI)/3*(R1xR2)*R3
A két szemléleti mód pontosan azonos számszerû eredményt ad.