A specrel úgy "tálalja" a hatásokat, mintha a megfigyelt és a megfigyelõ között fizikai eltérések képzõdnének, pedig csupán méréstechnikai vagy szebben mondva "geometriai" oka van a mérési eredmények eltérésének. Így aztán több helyen feleslegesen túlbonyolítja a leképzést.
Az áltrel pedig bár deklaráltan téridõ-geometriai leírás, fordítva "ül a lovon". A fizikai idõ-helyesebben óra járási sebesség határozza meg a "téridõ" geometriáját.
Az által, hogy az órák járási sebessége - vagy ahogy mondani szokás, az idõ múlási sebessége - határozza meg minden megfigyelõ számára azt a hosszot, amelyet a nála érvényes idõsebesség és a fény együtt határoz meg.
Azaz nem csak a mércék atomjai közötti, hanem minden részecske közötti és minden részecske folyamatban ható kölcsönhatások "idõegység alatti kiterjedési hosszát", hatásának nagyságát.
Ezért a geometriáját a legegyértelmûbben az idõ múlási sebességekkel lehet jellemezni és ebbõl származtatni minden fizikai változást.
Mint a méretek, az energia az impulzus és a többi.. Azaz az "idõ múlási sebesség geometriájának" is elnevezhetnénk.
Hogy miért éppen az idõ geometriájának?
Mert nagyon szemléletessé és érthetõvé tenné az elméletet és igazából sokkal könnyebb használni és tanítani is.
Valamint "kézzelfoghatóvá" teszi a fizika továbbfejlesztésének lehetõségét.
Egy egyszerû példa a szemléltetésre:
Válasszunk ki egy tömegpontot amelytõl sugár irányban az egyre nagyobb sugarakon egyre kisebb sûrûségû az a hatás ami az idõt lassítja.
Ebbõl milyen felvetéseket tehetünk?
Például azt, hogy az érintõ irányban haladó számára a tömegpont felõli oldalon lassabban múlik az idõ, a túloldalon pedig gyorsabban.
Vagyis ha az érintõre fektetett lemezen elgurítunk pl. egy golyót,
akkor a golyó mozgási energiája a tömegközéppontján átmenõ érintõn t idejû felületen halad, alatta t1 és felette t2 idejû felületeken.
Így ugyanazon I= m*s/t a golyó alsó részén I1=m*s1/t1 (miután a t magasságról mérve t1 idõegység alatt a fény t1 magasságon csak s1 távolságot tehet meg t1 idõ alatt,)
A felsõ rész t2 idõegység hossza rövidebb mint az alatta lévõ t ill. t1 ezért I2=m * s2/t2 lendülettel kell számolnunk.
Miután így I1 < I < I2 ezért a golyó pályáját a lendületek eredõjének iránya határozná meg. Vagyis "lefelé görbülõ" pályán haladna.. ha nem lenne alátámasztva.
Érthetõ és kézzel fogható.
Hiszen azt mindenki tapasztalatból tudja, hogy ha a lendülettel szemben alátámasztás van, akkor "nekinyomódik" azaz erõhatások ébrednek.
Ha viszont nincs alátámasztás, akkor a misztikus tömegvonzás sem vonzás abban az értelemben ahogy képzeljük, hanem a lendületek eredõje
minden atomunkra érvényes, minden rezdülésre, keringésre, hullámra.
Azaz a fény valamint a tömeg is egyaránt az idõlassulások arányában fogja a pályáját megváltoztatni.
Hogy görbült maradna-e a téridõ?
Naná! Éppen annyira mint most, csak annyi változik, hogy érthetõ az, hogy mitõl és az is, hogy milyen értelemben.