Itt nem a taktikai, hanem a stratégiai szintrõl beszélek. Taktikai szinten a stealth valóban pusztán védelmet jelent egy repülõgépnek, de stratégiai szinten a lopakodó repülõgép támadófegyver, aminek célja, hogy a háború kezdeti "nehéz" környezetében is biztosítja az ellenséges cél megsemmisítését.
A szemléltetés kedvéért képzeljük el, hogy létezik közel tökéletes stealth technika, és egy ilyen repülõgép 99%-ban biztosan eléri és megsemmisíti célját. Két ilyen technológiával felfegyverzett ellenség bármely konfliktus esetén azonnal "forró" háborút kezdeményez, mivel az nyer nagyobb valószínûséggel, aki elõször veti be a lopakodó technológiát (fõleg ha azt a másik lopakodóinak földön történõ megsemmisítésére használja). Ha viszont a lopakodó technológia mondjuk csak 20%-os, a felek kétszer is meggondolják, hogy elkezdjék.
A stealth tehát konfliktus-erõsítõ hatású, és növeli egy háború esélyét.
Hasonló volt a helyzet a nukleáris fegyverekkel is, de ott a második csapásméréssel járó elrettentés képessége tessék-lássék megoldotta a problémát (tehát az a tény, hogy az elsõ csapás elszenvedése esetén is marad elég fegyver az ellenfél megsemmisítéséhez). Ennek ellenére a felek folyamatosan paráztak azon, hogy nem élik túl az elsõ csapást, és lényegében ennek eredménye volt a nukleáris fegyverkezési verseny.
Sokkal nyugodtabb hely a világ, ha a védekezés könnyebb, mint a támadás.
Informatika és tudomány
