Nem akarok fizikai halandzsába kezdeni, ezért megpróbálok szemléletes lenni:
A tér valójában egymás melletti "virtuális" részecskepár háló, ahol a részecskepárok összes tulajdonságainak összege nulla. Tehát a végtelen nagy büdös semmit kitölti egy táguló paca, amt te nem érzékelhetsz közvetlenül, mert olyan vagy benne, mint az akváriumban a hal. Neki a víz a tér. Az anyag pedig nem valóságos, csak tulajdonsága egy-egy térrészecskének. Tehát amikor egy részecske arrébb mozdul, akkor nem a térben mozog, hanem csak az õt jelképezõ tulajdonságok átrezegnek a szomszédos térrészecskékre. A fénysebesség azért korlát, mert a szomszédos térrészecskére átrezegni egységnyi idõbe telik. Az idõ pedig azért áll meg a fénysebességnél, mert ha átugrik egy részecsketulajdonság a szomszédos térrészecskére, akkor a "belsõ" tulajdonságai nem tudnak megváltozni, tehát az anyagi folyamatai leállnak. Ez hibás megfogalmazás, de ha valaki akarja, akkor érti.
A tér tágulása pedig nem más, mint az, hogy spontán egy kis valószínûséggel a térrészecskék osztódnak. És ehhez semmi sem kell, hiszen a tulajdonságaik összege ugyanúgy nulla marad. Tehát létrejön egy pozitív és egy negatív, ami összességében nulla. Így, ha két pont meszebb van egymástól, több tér nõ közéjük, mintha közelebb lennének egymáshoz.
Mintha a tér egy nagy LCD monitor lenne, ahol a pixelek száma egyre nõ, de az eredeti kép pixelszáma nem változik. Így folyamatosan egyre több az üres pixel, a tartalommal bíró pixelek meg egyre messzebb lerülnek egymástól. De mivel ez egy mozgófilm, a tartalommal bíró pixelek bizonyos törvények keretein belül mászkálhatnak pixelrõl pixelre.